„Nemzeti nagyburzsoáziánk a melegpornó tárgykörében kartellezik, erre mutatott rá az OLAF, és erről ír a magyar sajtónak az a része, amely a publikumot a győzelmi mámor lelkesítő napjaiban is további örömhírekkel iparkodik delektálni. A sajtónak ez a része mi vagyunk. Szomorúan állapítjuk meg, hogy az állampárti médiának egyetlen jó szava sincs Garancsi Istvánról és Hernádi Zsoltról, gazdasági életünk azon csúcsfiguráiról, akikre a csalás elleni hivatal fentebbi megállapítása utal. A pártsajtó, amely egyebek közt arra is hivatott, hogy számunkra zsinórmértékül szolgáljon, nem veszi észre, hogy az OLAF véleménye majdhogynem hízelgő. Az derül ki belőle, hogy a magyar nagyburzsoázia föntebb jelzett kiválóságait és ily módon az illiberális állam egészét is csak hódolat illeti, nem bírálat, és ennek a belátásához elég a történtekre madártávlatból tekintenünk.
A nyolcvan százalékban Hernádi Zsolt tulajdonát képező Gran Private Equity uniós pénzeket fektetett a nem jellemzően valláserkölcsi alapon szerveződő Dating Central Europe Zrt.-be, mely utóbbi pedig hetvenezer euróért vásárolta meg a melegrandi.hu társkereső oldalt. Mire következtethetünk ebből, ha tárgyilagosak vagyunk? Egyértelmű. Felvilágosult gondolkodásmód, tolerancia, elfogulatlanság, liberalizmus, vagyis a poláris ellentéte mindannak, amivel a pártállamot vádolni szokás. Az EU szerint viszont az unió hírneve sérül azáltal, hogy Garancsiék az európai adófizetők pénzét buzioldalak feltőkésítésére fordítják, mármost akkor ki itt a kirekesztő, az előítéletes, a bigott, korlátolt és intoleráns
Ami pedig a kartellezést illeti, az nem egyéb, mint konkurens vállalatoknak az egymás közti verseny korlátozását célzó megállapodása. Vállalkozók, azaz egymásra nem ok nélkül gyanakvó emberi lények egy csoportja akként határoz, hogy a kölcsönös gyilkolászást átmenetileg kooperációval cseréli föl. Nem könnyű döntés, épp ezért fölöttébb tiszteletre méltó, ha mégis megszületik. Etológusok szerint ha majmok indulnának autóbusszal a Duna-kanyarba, Verőcén már egy se volna életben közülük, míg ezzel szemben dicső fajunk egyedei Zebegényig is eljutnak akár, majd épen, egészségesen térnek vissza Budapestre; tágabb értelemben ez az, amit kartellnek nevezünk. A létért való harc átmeneti és részleges felfüggesztése, nem egyéb. Az unió ennek mégse örül, sőt visszaköveteli a pénzének egy hányadát, a magyar állam pedig olyan, hogy visszaadja. Úgy tesz, mintha az OLAF nevű akármicsodát komolyan veendő intézménynek gondolná, pedig dehogy.”