Köszönet a boldog évekért, köszönet a sok-sok mindenért

„Kedves olvasók a készülékek előtt és akármerre!

Éppen ma öt éve, Magyari Péter elementáris erejű posztjával (Országszerte agresszívan virágzik az orgona) elindultunk világhódító utunkra, amely utunkat a mai napig rójuk, tisztelettel, szeretettel, becsülettel. A világ pedig hódul. Ha kicsit lassan is, ha kicsit nyögve is nyelősen, de hódul.

Ültünk 2013. április 29-én vagy nyolcan ott, a Nyugati téren, egy kis szobában (a két négyzetméteres konyhában pedig éppen médiatörténeti élő adás készülődött), és szugeráltuk a Google Analytics real-time ugráló számait, eléri-e vajon az akármennyit, vagy még többet is. Elérte, egyébként, a nap végén hatvanhatezer unikális úzert jelzett, fölülmúlva szebb reményeinket. (Azóta meg már volt tizennégyszer ennyi is. Egy nap.)

Úgy éreztük, megmenekültünk. Ez volt a cél, megmenteni magunkat a nyálkás, oligarchoid csápok fojtófogásából, ezért szöktünk el az Indexből, és kezdtük újra. Szinte az egész életünket.”