Itthon a választás ritkán válhatott a demokrácia ünnepévé – vasárnap még az lehet!

„A modern magyar nemzeteszme 1848-as kikristályosodása óta eltelt 170 évből összesen kb. 30 év volt csak, amely alatt a felnőtt magyar nép viszonylag szabad demokratikus és békés körülmények között dönthetett a sorsáról. Vagyis a maradék 140 évben valaki más – jellemzően a nemesi rétegek, vagyonos felső osztályok vagy zárt politikai hálózatok határozták meg, hogy mi történjen a magyar néppel.

A valódi demokratikus önrendelkezés tehát valójában csak kivétel a modern magyar történelemben. A szabály, az általánosan bevett gyakorlat túlnyomórészt a demokrácia hiánya és a politikai, társadalmi, gazdasági elnyomás volt.

Arról, hogy a magyar történelem leghosszabb demokratikus időszaka hogyan és miért torkollhatott abba a félautoriter valamibe, amiben most vagyunk, sokan elmondták már a magukét. Itt a Mércén általában azt szoktuk fő okként megjelölni, hogy a politikai szabadságjogok kiépülése nem járt együtt a szociális jogok megerősödésével, emiatt pedig előbbiek is csupán egy anyagilag biztosabb helyzetben lévő társadalmi réteg számára válhattak megélhetővé, hétköznapi gyakorlattá.

Hányszor hallhattuk az elmúlt 28 évben, hogy az átlagmagyar üresnek és hazugnak tartja a demokráciánkat, amelyben az ő hangja sosem válik hallhatóvá. És miközben kiépültek a liberális demokrácia szigetei, aközben az ország jelentős részében továbbra is ugyanazt tapasztalhatták, mint a nem-demokratikus 140 évben: kiszolgáltatottság a helyi hatalmasoknak, tehetetlenség, hangtalanság, létbizonytalanság.

Innen nézve akad még néhány választás ebből az időszakból, amit nem föltétlenül neveznénk a demokrácia ünnepének. Mitől lett volna a hazugságokra, meghamisított statisztikákra és politikai átverésre épülő 2006-os választás ünnepibb, mint például a 2014-es?

Orbán igazából csak kihasználta a rendszerváltás utáni helyzetet, hogy a megmaradt – anyagi és kulturális szempontból is erősen körülhatárolható – demokratikus szigeteket is lebontsa.

A szigeten kívül rekedtek energiáit használta fel a szigetek elleni támadásba, mindezt úgy, hogy a harcból a kihasználtak, a szigeten kívül rekedtek semmit sem profitáltak. Semmivel nem lett jobb 2010 után, mint előtte. Sőt.

A harmadik magyar köztársaság szabad volt. De nem volt igazságos. És a kettő nem választható el egymástól.
Igazságosság nélkül a szabadság csak kevesek kiváltsága, szabadság nélkül pedig az igazságosságot el sem lehet képzelni: hogyan lehetne valami igazságos, ami a szabadság ellen lép fel?”