„Néhány tucatnyi ifjú »demokrata« az éjszaka megint megszállta az Oktogont. A kutya nem bántotta őket, idővel beleuntak a dologba, hazasündörögtek. Ma reggeltől majd keresnek minden létező magyarázkodást, hogy miért nem nyerték meg a választást. Pedig majd hetven százalék volt a részvétel, okos közvélemény kutatók szerint ez ellenzéki győzelmet hozott volna. Aztán nézd már, megint a többség döntött.
Nem egy szép dolog, de azt hiszem, ez az a pillanat, amikor pár percig nyugodtan lehet kárörvendeni.
Hetekig mást sem lehetett hallani a médiában, mint azt, hogy a nagy választási részvétel, az majd jól trónra emeli ezeket a nagyon demokratákat. Őszintén szólva: már akkor sem értettem a dolgot. Miért gondolták hogy, ha hatvan százaléknál nem kér belőlük senki, akkor hetvennél miért tenné azt? Ha többen vannak, akkor nagyobb a zaj, vagy miért?
Éjszaka, a »magyarázó« ellenzéki sajtótájékoztatókon csupa bamba arcot lehetett látni. Nem értették, mi történt, és miért történt. A liberálisabbja ezért be is sértődött, a népet kezdte el hülyézni. Néhány marha kiment az Oktogonra is megint forradalmárt játszani a diktatúra ellen, leültek a villamossínekre, csak idővel rájöttek, minden vágyuk ellenére „az orbáni diktatúra” egyetlen tagja sem méltatja semmire őket.”