A futóbolond

„A magyar nyelv egyik igen kifejező jelzője a futóbolond, egyesül benne a zavart elme és az ebből fakadó értelmetlen, túlmozgásos aktivizmus.

Ilyen szereplő bőségesen akad a magyar közéletben, hiszen két dolog is kedvez elszaporodásuknak. Az egyik az általános értelmiségi nívótlanság, ami az elemi logika és józan ész tagadásában nyilvánul meg, a másik pedig a szinte határtalanná növekedett közlési lehetőség. Az oktalanságnak valóságos matadorai keletkeznek, a közélet hulló- és állócsillagai, akik monomániáikat és az abból levonható »következtetéseiket« folyamatosan osztják meg velünk. Egy ilyen alakról szólnék alább.

Béndek Péter régi kedvencem. Egy időben feladtam a küzdelmet és nem írtam róla, egyszerűen belefáradtam a kilátástalan küszködésbe. Most azonban – a választások közeledtével – hősünk aktivizálta magát és temérdek írással kínoz bennünket. Nem tudja visszatartani a tintát. Ez még nem váltotta volna ki belőlem a reflexió igényét, ám olvasom egy zárt csoportban, hogy bizony még a nemzeti oldalon is vannak akik komolyan veszik, mi több, idézik és hivatkoznak rá. A konkrét ok, barátunk legújabb irománya, amely a hangzatos »Miért szavaz egy konzervatív a kormányváltásra?« címet viseli. Nos, nézzük, hogy Béndek szerint miért tesz egy »konzervatív« ilyet. Szeretném előrebocsájtani, hogy nem kívánok egy »Mi a konzervativizmus?« vitát nyitni. Sem a terjedelem, sem pedig az alkalom nem megfelelő erre, továbbá kedvem sincs hozzá. Kizárólag a Béndek által leírt szöveget szeretném szemügyre venni.

A szerző kemény felütéssel nyit. Önmagát »arch« konzervatívnak nevezi, aki szerint »nagyjából a XVIII. század közepétől lényegi kérdésekben folyamatos degenerálódásban van a világ« továbbá »rettenetesnek« tartja a nacionalizmust és a demokráciát. Itt jegyezném meg, hogy a »nacionalizmus« nem más mint egy új szó arra a sorsközösségre, mely az emberiség ismert történetében mindig is jelen volt. Elég ha elolvassuk azokat a gyújtóhangú beszédeket, melyeket Hérodotosz ad a perzsák ellen készülő görög vezérek szájába, vagy amiről például Zrinyi ír „Az török áfium ellen való orvosság« című művében. Emlékeznek: »Ne bántsd a magyart! Szegény magyar nemzet, annyira jutott-e ügyed, hogy senki ne is kiáltson fel utolsó veszedelmeden?« Hol volt akkor még a nagy francia terror? A »nacionalizmus« szót azért találták ki, hogy ellássák mindenféle csúf konnotációval és szembe állítsák a kívánatosnak mondott »internacionalizmussal«.”

Béndek Péter írása itt érhető el – a szerk.