Egy gondolat a tegnapi tüntetés értelméről

„Szerintem a tegnapi utcára menésnek két célcsoportja volt. Egyrészt mi magunk, akik nem szavaztunk egy újabb kétharmados Orbán-rezsimre. A mindent letaroló kormánykommunikációnak az is velejárója - és valószínűleg célja is -, hogy izoláltnak, magányosnak érezzük magunkat, hogy elhiggyjük, egyedül vagyunk egy legyőzhetetlen túlerővel szemben. Ezért volt őrült fontos a fizikai együttlét élménye, mert bár mantrázzuk magunknak, hogy 100 ezerrel többen szavaztunk a Fidesz ellen, teljesen más ezt fejben tudni, mint szívben megérezni.

A demonstráció másik célcsoportja pedig azok az ellenzéki szavazók voltak, akikkel a kormány el tudja hitetni, hogy itt csak egy maroknyi bajkeverőről van szó. Nekik kellett felmutatni egy erős vizuális élményt a békés százezres tömegről. Tudom persze, hogy az állami média mindent megtesz, hogy ez az információ ne jusson el hozzájuk, de higgyjétek el, hogy ha most próbálják is minél hangosabban eltagadni, ezek a képek beégnek a retinákon át a tudatalattiba. És aki volt már Békemeneten, az pontosan tudja és érzi, mit jelent ez a tömeg.

Ebből következik, hogy a tegnapi tüntetésnek NEM volt célcsoportja a kormány, hiszen a kormánnyal a jelenlegi ellenzéki tömegnek nincs mit tárgyalnia. Ideát nincsenek értelmezhető követelések, odaát nincs fogadókészség. Ezért aztán - bár rém dühös vagyok, hogy nem került tegnap határozott pont a választási csalásos összeesküvés-elméletek végére -, megbocsátó vagyok mindennel kapcsolatban, ami a színpadon történt.

Szerintem ennyi és nem több volt a tegnapi cél és ezt sikerült hibátlanul teljesíteni. Hatalmas köszönet a szervezőknek.”