Nem látom semmilyen realitását a kétharmadnak

„Ha egy pillanatra félretehetjük a migrációs válság kérdéskörét, mi az, amit a Fidesz képes csak nyújtani az összes többi párt közül a következő négy évre?

Az Európai Unió átlagos életszínvonalához való felzárkózást. Sokat beszéltünk az elmúlt években a bevándorlás kérdéséről, ezért aztán megfogalmazódik az a vád, hogy miután erre a kihívásra a kormánypártok – szerintem és a társadalom többsége szerint is – helyes választ adtak, ezért érdekünk, hogy a választási kampányban is a bevándorlásról legyen szó. Én ezzel részben vitatkozom. Egyetértek a migráció sorsdöntő jelentőségével, de ha a témát egy gondolatkísérlet erejéig teljes egészében kizárjuk a kampányból, és megnézzük, hogy az ország hol tart és honnan hová jutott, akkor is racionális döntés bizalmat szavazni a jelenlegi kormánypártoknak.

A Fidesz közben azt állítja, hogy lakosságcsere fenyeget.

Hát azt láttuk Magyarországon és Európában 2015 óta, hogy százezrek, sőt milliók érkeztek ide, akik…

A Fidesz listavezetője a lakosságcsere kifejezését használva a magyarok kitelepítésére utal…

Nem, Magyarországról senkit nem telepítenek ki, mint ahogy bevándorlókat se telepítenek be, mert ennek a magyar kormány ellenáll. De azért ha elmegyünk Nyugat-Európába, akkor jól látjuk azokat a kerületeket, főleg a nagyvárosokban, ahol gyakorlatilag már csak bevándorlók élnek. Amit Berlinben, Brüsszelben és Párizsban láthatunk a külső városrészekben, az a jelenség leírható lakosságcserével. Olyan kerületekben, ahol korábban németek, belgák, franciák éltek, oda bevándorlók költöztek be, és akik őshonosak voltak, azok elhagyták a városrészt.

Nagyon sok hír mutat abba az irányba, hogy nem feltétlenül a tehetség vagy a legjobb ár dönt bizonyos tendereken. Nem rontja Magyarország az esélyeit a régiós versenyben azzal, hogy nemzeti oligarcha-láncolatot épít egy párt hatalmi érdeke szerint?

Ez nem kérdés, hanem kérdésbe foglalt állítás. Azt elfogadom, hogy minden egyes olyan ügy, ahol nem tehetség, tudás és a legjobb ajánlat dönt a konkrét versenyben, természetesen nem tesz jót a magyar gazdaságnak sem. Két kérdést azonban érdemes élesen különválasztani: már az első Fidesz-kormány alatt is fontos célkitűzés volt, hogy a magyarok a saját hazájukban fővállalkozók lehessenek, ez helyes. Az unió internacionális versenyt követelő szabályai közepette minden nemzet igyekszik megtalálni azokat a lehetőségeket, hogy a saját hazai vállalkozásait a közösségi jogot nem sértve előnyös helyzetbe hozza. A magyar vállalkozók közötti versenyben pedig számítson a minőség, a tudás, a teljesítmény – amikor ez nem így történik, az mindig baj.

Mire használnák, ha ezúttal is kétharmados felhatalmazást kapnának?

A mi célunk egyértelműen az, hogy legalább száz mandátumunk legyen, és ezzel kormányt tudjunk alakítani. Minden ennél nagyobb bizalom megtisztelő ajándék, de száz mandátum elegendő a kormányalakításhoz. Nem látom különösebb jelentőségét, és semmilyen realitását a kétharmadnak.”