„Visszatérő témája lehet a következő napoknak a választási csalások és az azzal kapcsolatos hiedelmek vagy éppen megalapozhatónak vélt gyakorlatok kérdése. Az ikszelés után eltűnő toll abszurditásától egészen a közmunkások irányított szavazási magatartásáig terjedhetnek a felvetések. Előbbi nevetségessége szót sem érdemel, utóbbira pedig nem elégséges válasz az, hogy aki csak teheti a közmunkások közül, az álljon ellen. Kiszolgáltatott helyzetben lévő honfitársainknak aligha komolyan vehető tanács lenne ez. Rémhírekre rémes módon történő reagálások helyett az alábbiakban érdemi javaslattal élünk az érintetteknek, egyúttal a választási csalás leleplezésére is »mutatunk« preventív megoldásokat.
Fontos! A szavazás során a szavazókörbe lépve, a környékébe érkezve ne csak saját magunkra figyeljünk, hanem akár csak szavazók, akár szavazatszámláló bizottsági tagok vagyunk, éberségünk másokra is terjedjen ki.
Kezdődik azzal, hogy »szemlélőként« akár mi is lebuktathatjuk a láncszavazást. Láncszavazásnál könnyen előfordulhat, hogy az egyébként zavarban levő láncszavazó zsebéből az okmányai elővételekor kihull borítékostul a borítékba rejtett szavazat (vagy ugyanez csak boríték nélkül). Ha ilyennel találkozunk a sorban, érdemes erre felhívni a bizottság figyelmét, a delegáltaknak pedig feladatuk, hogy erre figyeljenek. Emellett, ha kifelé a szavazókörből egymás után veszik ugyanazt az irányt a szavazók, például egyugyanazon udvar vagy kocsma felé, akkor nagy eséllyel láncszavazás folyik a háttérben, és ott lesz a bázis, ahonnan az koordinálva van.”