„Talán nem evidens a kelet-ajropéer kavalkádban, hogy miért szavaz – nem írom, hogy szavazzon, mert nem vagyok felelős mások gondolataiért sem, nemhogy a cselekedeteiért – egy arch konzervatív a kormányváltásra; az a konzervatív, aki szerint nagyjából a XVIII. század közepétől lényegi kérdésekben folyamatos degenerálódásban van a világ, amit a nem lényegi kérdésekben elért sikerek legfeljebb elfednek előttünk: ez tudniillik a hegytető, ahonnan már lefele vezet az út (nem az út valóságát tagadjuk, hanem az emelkedését), illetve minden későbbi konzervatív politikai álláspont nagyjából erre a pre-modern pozícióra tekint vissza. Nem kenyerem tehát a felvilágosodás szülte progresszivizmus és az erkölcsi egyenlősdi (a felvilágosodást megtartottam volna annak a háromezer embernek a körében, akik Ockham, Bacon és Descartes óta egyáltalán értik, mi ez), rettenetesnek tartom a nacionalizmust és a demokráciát, szóval nem vagyok éppen mai érdekű gyerek. Nekem Harrach Péter, Kövér László és a Mandiner kommentelő-közössége semmi más, mint a tömegek természeti rend és civilizáció elleni lázadásának legújabb hulláma. A magyar nyelv ismételt felváltása az artikulálatlan hörgéssel.”