Nagy idők jönnek

„Itt álljunk meg egy pillanatra. A körülbelül tízmillió magyarországi magyarból 8 milliónak van szavazati joga. Közülük 5 millió 731 ezer 185 ember szavazott, a szavazásra jogosultak kis híján 70 százaléka. A határon túli magyarok közül a múlt év végén vette át az egymilliomodik ember a magyar állampolgárságot. Következésképpen, hasonló demográfiai összetételt feltételezve, körülbelül 800 ezer magyarnak van választójoga a határokon túl. Közülük 378 ezer 449-en regisztráltak, és ebből 225 ezer 471 szavazott. Ez a határon túli szavazásra jogosultak 28 százaléka.

Sok ez vagy kevés? Sok is meg kevés is. Sok, hiszen négy éve még kevesebb volt, és türelmesnek kell lennünk a határokon túl élő állampolgárokkal, mert a számukra még nincs meg az a történelmi tapasztalat és bizonyosság, amivel a határokon inneni szavazók már rendelkeznek. Ráadásul ők formálisan nézve egy másik ország politikájához szólnak hozzá, miközben a maguk országában élik a trianoni döntés következtében megváltozott életüket.

Kevés azonban, ha azt az erőt nézzük, amivel rendelkeznek. Ha a szeretet és összefogás ereje csak arra lett volna képes, hogy a reménybeli 800 ezernek legalább a fele elmenjen, regisztráljon és szavazzon, akkor egészen bizonyos, hogy első számú ellenségük, a Demokratikus Koalíció, amely nyíltan fenyegeti őket, kiesik a parlamentből, és politikai értelemben megsemmisül. Nem lehetetlen azonban, hogy a DK-val cinkos MSZP–Párbeszéd is elbukik a 10 százalékos bejutási küszöbön…

Mi a tanulság? A nemzet lelki és szellemi egyesítése csak elkezdődött, ezt folytatni kell. Meg kell ismertetni határokon túli testvéreinkkel a maguk erejét, és az erőből fakadó felelősség súlyát is. Ne legyünk türelmetlenek, de legyünk elszántak és szívósak ebben a munkában. Nagy idők jönnek.”