Az ellenzéki értéknélküliségről

Márki-Zay Péter minapi bejelentése, amiben arra buzdít több egykori konzervatívval, hogy bizonyos választókerületekben a szavazók tegyék félre elvi megfontolásaikat és szavazzanak a szerintük legesélyesebb jelöltre,

Az európai értelemben vett konzervatívokról, illetve arról, hogy mennyiben a baloldal kreálmánya a visszafogott, csöndes, tespedt konzervatív, már beszéltem eleget, arról is, hogy mennyire vehető komolyan az ilyen emberek világnézeti kiállása. Hozzátehetjük, hogy a hódmezővásárhelyi polgármestertől ez nem is meglepő, hiszen senki sem tudja pontosan, ő maga milyen elveket vall. Talán még ő maga sem, ám ha mégis, azt okosan titkolja. Egy jobboldalinak címkézett személy, aki mégis összefog a teljes ellenzéki spektrummal, Gyurcsánytól a Jobbikig. Vallásos, de harcos ateisták támogatását bírja és kívánja. Sőt, mivel eleve a Jobbik kérte fel polgármester-jelöltnek, ezért a választásokon támogatni fogja a pártot. Teljes és értelmetlen keszekuszaság.

Mindemellett – felbuzdulva sikerén – országos ügyekben is hallatja hangját. Azt mondja, radikálisnak kell lenni. Radikálisnak, a semmire. A magyar szó a radixból ered, amelynek jelentése gyök. Nem értelmezhető más módon, csak a kezdethez, a gyökérzethez való visszatéréshez. Valami tiszta és magasztos eszmeiség van a fogalom hátterében, nem kicsinyes, óvodás handabandázások. Márki-Zay természetesen nem radikális, ahogy mondjuk soha nem volt radikális a Jobbik sem, amelynek színeit elsőként magára vette, maximum ugyanolyan nyakló nélkül, hisztérikusan romboló, mint most az ellenzék java része.

Elvek nélkül ugyanis nem lehet principálisan gondolkozni, az pedig nem elvszerűség, hogy Orbán, takarodj. Az egész kormányellenes oldal semmi mást sem tud kínálni alternatívaként az országnak, csak annyit, hogy minden rossz, ami most van. Mondjuk kellemetlen a 61 hónap óta tartó, folyamatos béremelkedés, kimondottan aljas a minimálbér megközelítően, és a garantált bérminimum de facto megduplázása. Roppant alávaló a fiatalok munkanélküliségének 30 százalékról 10 százalékra való csökkentése és a nem csak régiós, de uniós tekintetben is kimagasló, 4,5 százalékos munkanélküliség. És természetesen ezeknél is megvetendőbb a KATA vagy a CSOK.

a külföldi tőkét pedig nyilvánvalóan szintén megvezették, hiszen még soha nem érezte olyan jól magát az országban, mint most – aztán, hogy ez tényleg mennyire pozitív, vita kérdése lehetne, de az ellenzék részéről ez mindig ultima ratio.

Ha már értelmezhetetlen balgaságok, eszembe jut Gyurcsány ígérete, aki kormányra kerülése esetén egy, azaz 1 óra alatt duplázná meg a CT-gépek számát és a kiszolgáló személyzetet. Érdekes elgondolásnak tűnik, hogyan oldaná meg ennyi idő alatt a közbeszerzések kérdését és a több hónapos oktatást igénylő szakszemélyzet felvételét, valamint 60 perc alatt a tudásanyag elsajátítását, de kicsire nem adunk. Karácsony Gergely sem esküdne fel az Alaptörvényre, a jogászok meg csak jogászkodjanak, amíg ők világjobbító munkájukat végzik.

Mint annak idején a Tanácsköztársaságban – hiszen úgyis itt volt az évfordulója, és a baloldal újfent releváns témának tekinti a vörös csillag betiltottságának feloldását –, ha egyszer sikerül hatalomra jutni, a továbbiakat majd saját hatáskörön belül intézik el. Amúgy is, Karácsony az utóbbi időben megtalálta a baloldali vátesz figuráját, amivel ugyan nem fest rosszul – mondjuk éles váltás a technokrata értelmiségi után –, de kérdéses, hogy pár ezer, a DK-ban mégiscsak kevés kádárizmust felfedező nyugdíjason kívül kiket tudna még megszólítani ezzel.

Ez az ellenzék radikalizmusa.

Visszatérve Márki-Zay felvetésére, most tartunk ott, hogy a világnézeti megfontolásokat bármi áron ki akarják dobni az ablakon. Még akkor is, ha a kutatások szerint csak a jobbikosok ötöde és a balosok negyede szavazna át más párt jelöltjére, amennyiben a kerületében egy ellenzéki aspiráns maradna.

Mindentől meg kell szabadulni, ami azt akadályozná, hogy egy szürke, semleges, szabadon mozgatható massza legyen a szavazótábor. A V18, Márki-Zay köre, az összes civil szervezet, ami az ellenzék sikerében érdekelt és azt előmozdítani igyekszik,

Irreleváns.  Az számít, hogy ne az legyen, ami most van. Tisztán rombolás és bomlasztás, komolyan vehető program, tervek, célok nélkül. Az egyszeri választópolgárnak mindenekelőtt ezt kell szem előtt tartania, mielőtt belép a szavazófülkébe.