Félreértések

„Az Európa két fele, az utópista Nyugat és a valósághoz ragaszkodó Kelet közötti nézeteltérések egyben erkölcsi természetűek is, más szóval: az értékekről szólnak, hiszen az újraegyesülés elszabotálása miatt az Európai Unió nem vált egy közös értékeken alapuló közösségé.  Az Európai Unió vezetői és brüsszeli hangadói elkötelezték magukat az utópista, globalista, a nemzetállamokat meghaladó politikai kultúra mellett, ezért a vallási vagy nemzeti hagyományoknak bármilyen pozitív összefüggésben való említését botrányosnak tartják és veszélyt látnak benne az Unió Európai Birodalommá alakítása szempontjából. Nem véletlenül kerülték el, sőt tabusították a vitát a hitről, az identitásról, a hazaszeretetről, a gondolatszabadságról, vagyis a legfontosabb alapértékekről. Amikor tehát Orbán Viktor ezekről és a nemzeti szuverenitásról, a kereszténység megtartó erejéről, a család fontosságáról, a magyar kultúrához való ragaszkodásáról beszél, tabut sért, és ezzel megakadályozza annak a jól eltervezett és zökkenésmentesnek ígérkező projektnek a megvalósulását, amiért a nyugati bürokratikus kaszt teljes gőzerővel dolgozik. Ez az oka annak, hogy  az Európa keleti és nyugati fele közötti értékvitákban mindenki, aki ennek az elitnek nem tetsző véleményt fogalmaz meg megvetendő, csekély értelmű, maradi és persze nacionalista, populista, vagyis rasszista lesz.

De mi nem hagyhatjuk magunkat, mert egyszer már részt kellett vennünk egy társadalomátalakítási kísérletben. Akkor a kommunisták vizionáltak szocialista világforradalmat, proletár internacionalizmust és az egyenlőségen alapuló olyan világrendet, amit a kitermelendő új típusú szocialista ember valósít majd meg. Még élénken emlékszünk arra, milyen is volt, amikor a kommunista élcsapat hivatásos humanistái emberiségjavító fáradozásaik során világunkat egy hatalmas „szocialista típusú emberképző intézetté” akarták átformálni. Akkor a proletár internacionalizmus és a Szovjetunió érdekei számítottak előremutatónak. Ma a liberális globalizmus és az Európai Egyesült Államok hívei tülekednek ugyanezért a jelzőért. Fél évszázadunk ment rá.

Ezért is fontos, hogy jól értsük: ha nem lesznek határok és megszűnnek a nemzetállamok, akkor nem lesz szociális háló sem. A szociális piacgazdaság által létrehozott jóléti állam ugyanis: nemzetállam. Ha a globalizáció ellehetetleníti a nemzetállamot, ellehetetlenül a jóléti állam is.

Mindenkire, aki fontosnak tartja a nemzeti érzést, a vallásos hitet, a család szerepét, és elveti a genderelméletet, netán megkérdőjelezi a számára tervezett multikulturális jövőképet, a nyugati elit ellenségként tekint.

Közös Európában gondolkozni velük? Hogyan?  Ahhoz le kellene szállniuk a magas lóról, hogy szemmagasságba kerüljünk, be kellene fejezniük a kioktatásunkat, hogy elkezdhessünk beszélni egymással.”