Genderszekta

„Szél Bernadett nap mint nap szilárd meggyőződést sugározva tesz hitet a genderideológia mellett: egyetért Vona Gáborral abban, hogy a nők ugyanazért a munkáért nem kapnak ugyanakkora bért. Nos, szeretném tudni: hol? Hol van ez a munkahely? Miért nem jelenti fel a szóban forgó céget Szél Bernadett? Vajon felelősségteljes állampolgári magatartás ez? Az LMP „miniszterelnök-jelöltje” úgy véli továbbá, hogy nincs kompenzálva a nők „láthatatlan munkája”, ami köztudottan a házimunka. Ezzel szemben a férfiak cipekedését, barkácsolását és fűnyírását mint tudjuk, Soros György finanszírozza. A hím nemű egyedülálló civilek pedig migráns rabszolganőket kapnak a titkos hálózaton keresztül.

Szél Bernadett a fentiek mellett az isztambuli egyezmény ratifikálását szorgalmazza. Megítélésén nem változtat a tény, hogy az egyezmény szövege súlyosan diszkriminálja a férfiakat, a jogrendszerbe emeli a történelmen átívelő patriarchátus fogalmát, a családon belüli erőszakot pedig nem párkapcsolati problémaként, hanem a nők intézményes elnyomásaként azonosítja. Ennek megfelelően: egy családjával erőszakoskodó férfi nem rossz mintákat hoz otthonról, nem alkoholista, nem személyiségzavaros, nem idegbeteg, hanem strukturális férfiuralmat gyakorol valamennyi férfi nevében és valamennyi férfi jóváhagyásával – a probléma tehát az egyezmény szerint nem pszichológiai, hanem társadalmi és politikai jellegű.

Nem hiszem, hogy jogállami vagy demokratikus alapokon áll az a párt, ami egy szélsőséges szekta torz világképét a törvény erejével akarja egy társadalomra kényszeríteni. A családon belüli erőszakkal szemben következetesen fel kell lépni, ahogy mindazokkal az igazságtalanságokkal szemben, amelyek nőket és gyermekeket, férfiakat és időseket, szegényeket és cigányokat, fogyatékosokat és homoszexuálisokat érnek. Csakhogy a genderszekta füttyszavára versenyt táncoló LMP és Jobbik, MSZP és Párbeszéd, DK és Momentum nem megoldani akarja ezeket a problémákat, hanem megosztani a társadalmat, egymás ellen uszítani nőket és férfikat, hogy politikusaik ezért négy újabb éven át vehessék fel jól megszolgált jutalmukat képviselői fizetéseik képében. Remélem, az LMP egésze nem ilyen, remélem, a többség – de legalább Ungár Péter – még hisz a jogegyenlőségben és a centrumpolitikában.”