Az ellenzéki szavazó fogolydilemmája

„A Jobbik ezidáig nem tűnt kiesőjelöltnek, de olyan kiváló a kampányuk, hogy ez még változhat.

Sikerült elérniük, hogy az együttműködés bármilyen képzetes előnye nélkül, minden valóságos hátrányából részesüljenek. Már össze voltak simicskázva, most összekarácsonyozták, hadházyzták, szelezték és gyurcsányozták magukat úgy, hogy a pöcegödörbe már bele sem kell esniük a büdöshöz. Egyéni jelöltjeik eszessége pedig legendás lesz, ilyenekkel esett ki a parlamentből annak idején az MDF.

Az LMP lehet talán a legnyugodtabb, mert ő lett a „menekülőpárt” (by Aristo), akikre a teljesen elkeseredett liberáltak kínjukban szavaznak. Ez azonban csalóka, mert Hadházy Ákos a párt kamikázéja akkora rakománnyal repül, hogy könnyen agyoncsaphatja, akire rázuhan. Ákos családja valódi összegek mozgásában volt involvált, ami ellentétben a kitalált nagy összegekkel, valódi kérdéseket vet fel. Valamiért van egy olyan érzésem, hogy ezeket a kérdéseket a Fidesz meg is fogja válaszolni.

Hadházyt ki is vonták az arcvonalból, mostanában magát leplezi, nem másokat.
A sors nagy igazságtalansága lesz, hogy az LMP akkor kapja majd a legtöbb szavazatot, amikor a legjobban hasonlít az SZDSZ-re, és Szél Bernadett és Hadházy Ákos kibontakozó személyisége felidézi bennünk azt az eszelős gyűlölködést, ami húsz évig mérgezte a magyar közéletet.

Összefoglalva, ha a kb. kétmillió még nem részeg ellenzéki szavazó nem röffen össze Rákos mezején és nem beszéli meg, hogy ki kire szavaz, akkor akár két ellenzéki pártot is kicsinálhat az ellenzéki szavazók közös, de egymás előtt homályban maradó akarata.