Magasban a zászlók

„Magyarország és Lengyelország brüsszeli vegzatúrájának árnyékában közben ott van az uniós normál üzem, a migráció évek óta súlyosbodó problémájának kitartó ignorálása. Negyedik éve nem sikerül megteremteni a valós határvédelmet, vagy legalább támogatni azokat a tagállamokat, amelyek hajlandók foglalkozni a kérdéssel, és akár a saját költségükön is kiveszik részüket Európa védelméből. Elérték viszont Brüsszelben és Berlinben, hogy a szolidaritás szó mára egyet jelentsen a migránsok befogadásával. Ez az erősen leszűkített szolidaritás pedig már nem is arról szól, hogy szolidarítsunk Irakkal vagy Szíriával, egymást kell kisegítenünk. Hivatalosan Olaszországot és Görögországot, de valójában Németországot és a migránsbarát nyugati országokat, amelyeknek azért nem kell mindenki, aki elfogadta Merkel meghívását. A kvóta ugyanis nem segít se az olaszokon, se a görögökön, hiszen az érdekük is a migráció megállítása, nem pedig hatékony megszervezése és fokozása lenne.

Ezt kimondani azonban ott van az uniós főbűnök között. Abból még senkinek sem lett baja az elmúlt években, hogy nem tartotta be a kvótát, Avramopulosz biztos havi rendszeres dorgálása azért kibírható trauma, lássuk be. Büntetést azok kaptak, akik sumákolás helyett az elvi kiállást választották. A visegrádiak zömére tehát lecsapott az uniós törvény szigora, és mivel azóta sem sikerült megtörni a visegrádiakat, sorra jönnek elő a nyomásgyakorlás új módszereivel. Merkel kancellár is beállt a fenyegetőzők sorába, a kvóta és a források összekötésével akarja lenyomni a »keletiek« torkán, ki is a főnök Európában.”