Pillantás a kilencedikről – Süllyedő mondatok

„Bizonyára nincs könnyű helyzetben egy olyan párt, amely most már több évtizede ahhoz szokott, hogy abszolút kommunikációs fölényben van, elég csak néhány kulcsszóra rátalálni ahhoz, hogy az ellenfelet lejárassa, nevetségessé tegye, leterítse. Nem kellett többet tennie, mint elmúltnyolcéveznie, gyurcsányoznia, kommunistáznia, korrupciót kiáltania, simongáboroznia, és máris garantált volt a siker. De, ismerjük el, ennél többre is képes volt a Fidesz. A háttérben dolgozó kommunikációs üzem sorban gyártotta le káderei számára a tételmondatokat, amelyeket aztán a megfelelő helyen és időben használniuk kellett a kijelölt politikusoknak. A valódi vitákat elkerülték, de ha bele is sodródtak egy-egy ilyen helyzetbe, akkor is megvolt a receptjük: elővenni a paneleket, és lehetőleg nem engedni szóhoz jutni a partnert.

Mostanság azonban új időszámítás kezdődött a kormánypárt életében, és egy pillanat alatt tovaszállt a legendásnak ismert kommunikációs képesség. Elképesztő, milyen silány minőségű mondatok képesek elhagyni a fideszes szájakat. Igaz, tényleg nincsenek könnyű helyzetben, hiszen olyan sorozatba zuhantak bele, amelytől még a legütésállóbb bokszoló is padlóra kerülne. Tegyük hozzá: az csak a sajátos magyar politikai élettel magyarázható. hogy Orbán és csapata nem terült még el, és az sem tűnik egyértelműnek – sőt –, hogy ez április 8-án bekövetkezik.

Ha csak az utóbbi pár hét »termését« tekintjük át, megállapíthatjuk: ezeket az eseteket nem is lehet sem meg-, sem kimagyarázni. De mert a Fidesz szótárában nem létezik a vereség szó, nem létezik az egyértelmű helyzetek beismerése sem, ezért szaladnak bele olyan indoklásokba, amelyeket egyszer talán még ők is szégyellni fognak. Hát igen: hogyan lehet megfelelő menekülő utat találni az olyan helyzetekből, amilyeneket Semjén Zsolt produkált, vagy a Quaestor-botrányból, Tiborcz István fénylő üzleteiből, vagy éppen Kósa Lajos verbális ámokfutásából?”