Miért is lenne jobb a rosszabb?

„Az ellenzék mintha az efféle fanatikus haladó hagyományokat követné, azt sugallván, ennél a kormánynál még a legrosszabb oppozíció is jobb. E tekintetben nincs apelláta, nem számít már semmilyen tárgyilagos mérlegelés. Pirulás nélkül mondják, odáig fajult a helyzet, az a tuti, hogy nincs mese, lett légyen bármi, akkor is a rossz a jobb. Még akkor is az, ha ez a rossz, nem csak amolyan átlagosan, szokásosan rossz, hanem éppen a legrosszabb.

Na, ilyenkor áll fel a józan ész, és vissza se nézve ballag az öltözőbe. Legyint, ez most tényleg nem az ő meccse.     

Merthogy bizonyosan nem ez a kormány a lehetséges kormányok legjobbika. De arról ne nyissunk fölösleges vitát, hogy ez a mai ellenzék bizonyosan az elmúlt évtizedek legrosszabbika.

Mindeddig többnyire egy vagy két nagyobb párt köré szerveződhettek a protest-hangulatok, a rájuk adott szavazat tehát jobban hasznosult, akárki volt is kormányrúdnál. Ezzel szemben a mai ellenzék pártosodási szaporasága közmondásos, ami hagyján, ha ez a szaporodás lényegi társadalmi tagoltságon alapulna. Csakhogy sokaságuk semmi ilyesmit nem fejez ki, sokkal inkább mentális értelmiségi szükségleteken, hajcihőkön alapuló szétszóródás ez, megfejelve fölöttébb ambiciózus, de nem igazán képességes, hitelüket vesztett, avagy azzal sosem rendelkező személyekkel. A kormányváltó ellenzéki szándék következésképp egyéni és kiscsoportos érdekeknek rendelődik alá, üzeneteik ezért – a túlélési zsetonok ingadozó árfolyamát követve – igencsak hektikusak. Roppant elszántsággal akarják leváltani a kormányt, ám mégsem annyira, hogy a másik eközben túlélje a váltást, ők pedig »hős Csapajevként« e harcba belehaljanak.”