Testvérek és rokonok

„Szép dolog a testvériség, de nem értjük, miért a politikai nyomásgyakorlás, ha az európai közösség egy egyenjogú, vétójoggal bíró tagján az európai jogállami értékeket kéri számon. Vagy magyarul (Soros) »Gyuri bácsi hazazavarását«. Még tisztább magyarsággal ez úgy hangzott el a kormányfő déli határon tett pénteki látogatásán: »Ha nem lenne a kerítés, több tízezer migráns érkezne évente Magyarországra«. 2015-ben »áradat zúdult be a föltartóztatás és megállítás minden esélye nélkül. Rossz érzés volt, hogy kiszolgáltatottnak éreztük a hazánkat, de aztán megépítettük a kerítést, amely nemcsak Magyarországot, hanem egész Európát védi«. Ami Varsót illeti, legalább – a Nyugat számára érthető – egyértelmű, nyílt rohammal esett neki az európai jogállamiságnak. A magyar kormányfő viszont sunyi lépésenként bontotta azt le az európai határokhoz mérten hangyatojásnyi kerítés primitív, remélt újabb választási győzelemhez vezető egyszerűségéig. Amúgy Orbán Viktornak lehetne rossz érzése: miként történhetett meg az a becstelenség 2015-ben, hogy az ő lankadatlan ébersége, de a magyar államapparátus szunyókálása közepette rázúdított Ausztriára és Németországra több százezer menekültet?

A fő kérdés persze az maradt: milyen legyen a jövő Európája? Nem csak Merkel kancellár és Macron francia elnök beszél nyíltan erről. António Costa portugál miniszterelnök a múlt héten Strasbourgban, az Európai Unió jövőjéről folytatott plenáris európai parlamenti vitában mondta: Európa sokszínű értékközösség, amelyben a közös európai értékek nem jelenthetik, hogy egy uniós tagországnak le kellene mondania önazonosságáról és szabadságáról, a szabad döntéshozatal jogáról. Európa jövője nem egysíkú gondolkodást jelent, nem a sokféleség és a sokféle látásmód és nézőpont megszűnését. Európa a közös játékszabályokban, az együttélés szabályaiban való megegyezést jelenti. Orbán Viktor és a lengyel hatalom is ezt mondja. Csak a közös játékszabályokat ők akarják meghatározni.”