Ahol a part szakad

„A java azonban tényleg csak most jön: a pártoktól és a választóktól is. Ez a szűk ötven nap lesz az az időszak, amikor azok, akik korábban még nem döntöttek, a benyomásaik, a tapasztalataik alapján elhatározásra jutnak: részben arról, hogy elmenjenek-e szavazni (a részvétel kulcskérdés lehet ezúttal is), részben pedig arról, hogy ha mennek, kire voksoljanak. S miután egyáltalán nincsenek kevesen, a kampány ezen utolsó, intenzív szakaszának komoly tétje lehet.

Számtalan választás kapcsán láttuk már, Magyarországon és máshol is, hogy az utolsó hetekben még komoly mozgások, változások történhetnek a választói preferenciákban. Ugyanakkor a kampány soha nem nulláról indul, és néha bizony olyan meghatározóak az előzmények, az alapok, vagy ahogy a kampányirodalom nevezi, a fundamentumok, hogy a végén már csak a lényeget nem érintő elmozdulásokra marad lehetőség. 2010–ben például ez volt a helyzet: annyira elgyengült a baloldal és annyira nagy volt a Fidesz fölénye, hogy a végén legfeljebb a Fidesz kétharmada és az LMP bejutása volt kérdéses, minden más eldőlt már korábban. 2014–ben némileg más volt a helyzet: a kampány indulásakor még nem volt ennyire egyértelmű, hogy az ellenzéki összefogásnak esélye sem lesz a Fidesz közelébe kerülni, ekkor alapvetően az utolsó két-három hónapban történtek (például a Simon-ügy) és nem történtek (például az elhibázott, rosszul kivitelezett kampány) miatt esett vissza jelentősen a baloldali közös lista támogatottsága.

Hogy 2018–ban, a kampány hivatalosan indulásakor mi a helyzet, azt a következőkben több területet érintve fogom megvizsgálni. Szó lesz a politikai erőtérről, a stratégiákról, a pártok támogatottságáról, az erőforrásokról, a témákról és a politikai dinamikáról. Miután a helyzet nagyon hasonlít a 2014–eshez, a különbségek könnyebb észlelése érdekében az akkori megállapításokkal vetem össze a mai állapotokat.”