Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Az, ami az orbáni – választójogi és sajtóügyi – reformok, fölvásárlások és paranoiakampányok után megmaradt a parlamentarizmusból, az szánalmas.
„Én is azt szeretném, mint oly sokan, hogy Orbán Viktor és pártja kerüljön kisebbségbe a következő Országgyűlésben, vagy legalább kevesebb képviselője legyen, mint eddig volt. Ha az ellenzéki pártok nem egyeznek meg, akkor szerintem baloldali szavazónak – némi fejcsóválással, tamáskodással, habozással – vagy az MSZP-Párbeszédre, vagy az LMP-re lehet (érdemes) szavaznia, gondolom, talán.
A „kisebbik rosszra” szavazni nem hiba, apró javulás is javulás, rajtunk ne múljék. A sokszorosan csalódott, mégis jóhiszemű és becsületes Elek István – több lapban is, több ízben – a teljes körű összefogás mellett száll síkra még mindig. Isten tudja. Ő jót akar, és én már nem vitatkozom senkivel aktuálpolitikai konkrétumokról. A választók döntenek. Ha még van kedvük. Befolyásuk a honpolgároknak a pártokra nincs, párttagság (belső pártélet, mozgalom, vita) híján a többpártrendszerű, parlamenti demokrácia illúzió. Választani a jó Isten tudja, hogyan kialakított választékból lehet.
Miközben nem is egy (gyöngécske) ellenzéki párt nem egy vezérférfia elbocsátást (neomagyarul: kirúgást), börtönt, sőt: akasztást helyez kilátásba a diadalmas kormány diadalittas tényezőinek, a már visszavonult politikus, az LMP volt vezetője, ma ügyvéd, független közéleti személyiség – akinek már nem kell törekednie az olcsó népszerűségre – , legalább ő, rátapint a lényegre:
»Hazafias kötelesség szerintem, hogy az ember az aktuális nemzetközi kupaszereplőnek [»Fehérvári cigányok, basszátok az anyátok!«] drukkoljon a nemzetközi kupameccsen. […] Az egészség, a hazafias nevelés [»Gyűlölünk, szar Románia!«], a közösségépítés [»Cristiano homeszexuál!«] szempontjából egyaránt fontos a sport, s így abban sincs feltétlenül kivetnivaló, hogy az állam szerepet vállal benne, így a fociban is.«
Azt azonban itt magunk között csöndesen megállapíthatjuk, hogy az, ami az orbáni – választójogi és sajtóügyi – reformok, fölvásárlások és paranoiakampányok után megmaradt a parlamentarizmusból, az szánalmas. A választási harc javarészt az interneten folyik.”