„A kommunizmus szörnyű bűnelkövetőire nem csak azért kell emlékeznünk, mert százmilliók szenvedése és meggyilkolása fűződik a nevükhöz. Ezért csak megvetnénk őket. De ők hazugsággyáraikkal és propagandistáikkal azt állították, hogy az a mérhetetlen szenvedés, az a felfoghatatlan gonoszság, amit ránk zúdítottak, az ára annak, hogy a világ a nemsokára elérkező nagy és közös jóban, a tökéletes jövőben részesülhessen.
A kommunisták tehát álnok, gyáva, hazug gyilkosok voltak.
Uralmukat, diktatúráikat az egyenlőség nevében hizlalták, miközben dobtáras géppisztolyokkal és szögesdrótokkal szorítottak országnyi börtönökbe mindenkit, aki az útjukban állt. Minden erejükkel azon voltak, hogy tönkretegyék, betiltsák, szétverjék az egyházakat, a közösségeket, az igazi civil szervezeteket, amelyek mindegyike az emberek szolidaritására épült. Tönkretették a földeket, a műhelyeket, a vállalkozásokat. Csak pusztítani tudtak. Egy szavuk sem volt igaz.”