„Szóval, dübörög az ellenzéki gyűlöletkampány, és szép lassan »gyilkolós üzemmódba« kapcsol. Ezzel pedig, megdöbbentő módon, sokak szerint nincs nagy baj. Nem is ítéli el határozottan ez ilyen fel-felcsapó gyűlölethullámokat az ellenzéki közvélemény, és nem ítélik el az ugyanazon tőről fakadó, a pártoktól közvetlen fizetést kapó ellenzéki lakájmédia-proletárok. Akik csak röhögnek ezeken az aljas megjegyzéseken, mintha valami jó poént hallottak volna, majd írogatnak egymásnak a közösségi oldalakon, a végére meg odabiggyesztik azt a bizonyos kis mosolygós arcocskát.
Ugyanazok teszik mindezt most, akik a Soros-plakátban aljas és kőkemény antiszemitizmust; a bevándorlási kvótákkal szembeszálló kormányzat lépéseiben rasszizmust; a határon túli magyarok támogatásában üveggyöngyökkel indiánokat hülyítő hódítókat kiáltottak, kiáltanak. A nemzeti szuverenitást az uniótól és más nagy hatalmaktól védelmezni kívánó lépéseket pedig diktatúrának és Putyin pincsikutyává válásnak első jeleként tartották az elmúlt években, és tartják ma is.
Ugyanakkor rezignáltan, cinkos mosollyal hagyják, hogy a sajátjaik felnégyeléssel fenyegessenek meg kormánypárti politikusokat, gyilkolásra buzdító posztokat tegyenek közre a közösségi oldalakon, és vidáman összekacsintanak, amikor valami igaztalan vádat, bűncselekményt, korrupciót, szadizmust, középkori nézeteket, nőgyűlöletet, férfisovinizmust vagy bármi más működőnek vélt lejárató ügyet rá tudnak húzni egy-egy kormánypárti képviselőjelöltre a népi folklór suttogópropaganda-terjesztői és pletykafészkei.”