„Németh László a mise után elmondta a híveknek, hogy a kormánypárti jelöltet támogassák. Ez aztán kiverte a biztosítékot, mert ha egy színész, rendező, filozófus, író vagy egyéb celeb arra használja tekintélyét, ismertségét és elnyert díjait, hogy a kormányt mocskolja, az nagyon európai és rendben lévő; ha egyházi személy vagy magát hívőnek valló személyiség szembe megy a magyar katolikus egyház főbb irányvonalaival, az is nagy teret kap. Ellenben ha egy pap a kormányt eddigi tettei alapján pozitívan értékeli, és híveiben ezt nyomatékosítja, az már skandalum.
Az index.hu riportja azt sugallja, hogy a hívek többsége sem ért egyet Németh László atya állásfoglalásával. Név nélkül többen is elítélik a tettét, az egyik nyilatkozó nem is rejti véka alá, hogy évente négyszer megy misére, »a felesége családja miatt«, vagyis nem tekinthető gyakorló katolikusnak, ily módon magánemberként természetesen azt mond, amit akar, de a véleményét nem lehet »a hívek« véleményeként interpretálni. A cikk írója sem jár túl gyakran misére, mert azt írja: »A plébános nem várta meg a mise végét, hanem a búcsúének közben lelépett az oldalsó bejáraton.« Ez a »búcsúének« valószínűleg a kivonulási ének volt, a pap és az asszisztencia eközben szokott a sekrestyébe vonulni, hogy mégse néma csöndben bóklásszanak. Minden pap a »búcsúének« alatt megy ki a miséről.
Magyarországon egyébként titkos választójog van. Senki sem tudja ellenőrizni, ki kire szavazott, tehát a plébános semmilyen pressziót nem tud gyakorolni. A véleményét viszont bárki elmondhatja. Még egy pap is. A híveknek pedig nem árt az útmutatás. Ha számukra fontos, hiteles helyről megtudhatják, hogy például az egyház mit gondol a politikusokról. Aztán döntenek, ahogy akarnak. Az ellenzék persze a nagy szólásszabadságban csak az indexes újságíróknak engedné meg, hogy elmondják, mit gondolnak. Jellemző, hogy amikor Ferenc pápa a migránsok mellett emel szót, a liberális sajtó mindig a keresztények orra alá dörgöli: lám, mit mondott a főnök, tessék így tenni! Ha viszont a helyi plébános akarja a nyájat terelgetni, az már botrány.”