Visegrádi hajnal Európa felett

„Angela Merkel egyelőre nem képes túllépni azon a szerepen, amit korábban felvett: marad mindenki Muttija, aki egy mindenkit befogadó Németországot vezet. Az ideál nagyon szépnek hat szónoklatokban, de az általa elindított cunami első hulláma is majdnem megroppantotta Európát, nem is beszélve arról, hogy felbátoríthat több millió embert arra, hogy újabb hullámokban elinduljanak az unió felé.

Szerencsére a legújabb adatok szerint csökkenőben az érkezők száma. Ebben nagy szerepe van annak, hogy a nyugat-európai vezetők, ha vonakodva is, de mintha kezdenének ráébredni arra, hogy nem lehet egész Afrikát és a Közel-Keletet Európába költöztetni. Ugyanakkor többen továbbra sem engednek büszkeségükből, és miközben az Európai Unió a »tengeri kerítésként« működő járőrözéssel és Líbia határzónává alakításával azt ültette át a gyakorlatba, amit a magyar kormány esetében folyamatosan kritizált, továbbra is arra próbálják kényszeríteni hazánkat, hogy elfogadja a kudarcot vallott kvótákat. De egyre közeledik 2019, amikor az Európai Parlament jelentős változásokon esik majd át, és a bevándorláspártiak valószínűleg jóval kevesebb képviselővel lesznek jelen. 

Így ha idén nem is, 2019-ben végre lehetőség adódhat majd valódi megegyezésre egy közös, észszerű bevándorláspolitika kialakítására az unióban, amelynek tárgyalásain a visegrádi négyeknek és a körülöttük növekvő blokknak nagy szerep juthat majd.”