Magyarország külpolitikája

„A mai, csakugyan hanyatló Európa (az EU-bürokrácia részleges kivételével) elég közel áll az Orbán-rezsimhez, amint ezt az egyetemes menekültellenesség és biopolitikai pánik jelzi. Természetesen a gazdag Nyugat-Európának nem kell olyan drasztikus elnyomó rendszabályokhoz folyamodnia, mint (így vagy úgy) minden kelet- és délkelet-európai államnak (a különbségekről lásd korábbi írásomat), ám a Kelet/Nyugat kontraszt olyasmikben éles (pl. a dzsenderkérdésekben, a melegjogok egyre erősebb nyugati elismerésében, a vallásosság és a hagyományos nacionalizmus – de nem az etnicizmus! – nyugati hanyatlásában: az anglikán hierarchia második méltósága, London püspöke: nő, a katolikus Írország miniszterelnöke: indiai eredetű meleg férfi, London főpolgármestere: pakisztáni származású muszlim, a római pápa nem európai, hanem latin-amerikai és baloldali…), amik elborzasztják a kelet-európai konzervatívokat, de amik nem állnak helyi politikájuk homlokterében.

Orbán – a rá jellemző ügyességgel – olyan fő szimbolikus ellenfelet választott Soros György személyében, akinek a szemlélete Nyugaton is defenzívában van: ez a huszadik század második felére jellemző hidegháborús-liberális antikommunizmusból ered (emberi jogok, individualizmus, piac, politikai egyenlőség, habeas corpus, jogállam, pluralizmus, diktatúraellenes-antitotalitárius elkötelezettség, antietatizmus stb.), tehát az 1968 szellemére (a libertárius kommunizmusra, az új baloldalra) adott „haladó” polgári válasz, amelyet az orbáni propaganda összemos fő ellenfelével, 1968-cal. (A »nyitott társadalom« [Sir Karl Popper, 1945, ismertetése itt] manifeszt antikommunista harci fogalom.)

Az 1968-ra adott polgári (liberális) válasz be akarta bizonyítani, hogy a »humanizmus«, jogegyenlőség, szólásszabadság, nyilvánosság, tolerancia, pluralizmus és í. t. összeegyeztethető a posztkoloniális kései kapitalizmussal – amint éppen a migrációs probléma bizonyítja, hogy ennek igen szűk korlátai vannak, s amit reakcióként kivált, az a posztfasizmus, amint ezt már 2000-ben kimutattam (magyarul itt).

Nem szólok itt most a Soros alakjába belevetített, régi előképekre visszautaló sötét szimbolikáról – ami mindenki számára félreérthetetlen, s ami még az egyre reakciósabb, migránsellenes (azaz rasszista) Nyugat-Európában sem elfogadható, elsősorban pusztán azért, mert a rituálisan elutasított múlthoz tartozik; s ez nem éppen mély meggyőződés.

Ellenfélnek kiválasztani az erőtlen és népszerűtlen jogvédő, kisebbségvédő, nővédő NGO-kat – amelyek egyben a keleti (orosz, török, kínai, muszlim stb.) diktatúrák, no meg az izraeli, amerikai stb. jobboldal fő jelképes ellenfelei is – nem rossz húzás: de ezt persze mint politikai hatalmat föltüntetni nem lehet. Ehhöz kell a – természetesen nem létező – globális háttérhatalom/árnyékhatalom (vagyis a tudjukkik) fiktív összeesküvése, amire nincs más adat, csak az, hogy a bármikor idézhető nyugati sajtó legtöbb publicistája – főleg Keletről nézve – amolyan szociálliberális „érzelgős filantróp”, anélkül, hogy ennek az attitűdnek a kívánatosságáról képes lenne meggyőzni az egyre represszívebb, autoritáriusabb nyugati közvéleményt.”