„A Gyurcsány-párt nemrég összefogáspárti volt, ma körömszakadtáig ragaszkodik az önálló induláshoz. Karácsony Gergely az Együtt-tel valamiféle új pólus létrehozásán ügyködött, valószínűleg nem az MSZP-re gondolt ekkor. A különös mozgásokat lehetne tovább sorolni, de ennyiből is látszik, nincsenek kőbe vésett álláspontok. Vagyis születhet még átfogó választási megállapodás is akár Gyurcsány Ferenctől Karácsony Gergelyen és Molnár Gyulán át Juhász Péterig. Hiszen aki még a minél szélesebb körű koordinált jelöltállításnak is keresztbe fekszik, arról valóban két dolgot gondolhat az ellenzéki választó. Vagy politikai analfabéta, vagy a Fidesz ügynöke.
A Kispál és a Borz dalát idézve könnyen előfordulhat, hogy a végén mindenki összeáll majd egy képpé. Ám már annyi sérelem, hátba döféstől sajgó seb terheli ezt a társaságot, hogy a mosoly nehezen lehet majd őszinte azon a tablón. S ezt a választó is érezni fogja. Akihez a technikai kérdésekről folytatott maratoni vita hangzavarában már akkor sem jut el a programról szóló üzenet, ha hiteles formában létezne ilyen.
A kérdés nem az, hogy – együtt vagy külön-külön – formálódhat-e ebből kormányváltó erő, hanem az, hogy érdemes-e bárkinek szavazatot pazarolnia ennek a csapatnak még négy év parlamenti jelenlétre.”