Karácsony után

„Sokan gondoljuk úgy, hogy most többről van szó, mint egy választási küzdelemről. Az MSZP történelmi feladata volt a rendszerváltás menedzselése, de az nem tekinthető baloldali ethosznak, még akkor sem, ha menet közben tompítani igyekeztünk a szociális feszültségeket. Az MSZP és a Párbeszéd közös választási felhívása lehet a lehetőség arra, hogy az új narratívánk alapjait lerakjuk. Komoly lehetőség ez arra, hogy érdemben átalakítsuk az MSZP-t: most már ne a rendszerváltás menedzsere, hanem a kialakult rendszer kritikusa legyen, és alternatívát kínáljon. Ebből a szempontból is fontos lehet, hogy az MSZP hagyományai mellett megjelenik egy másfajta hang is a Párbeszéddel kötött választási szövetség révén. A narratívában arra kell válaszolnunk, hogy az emberekben erős a félelem a jövőtől, mert sokaknak nem sikerül megélni a fizetésükből vagy a nyugdíjukból. A rendszerváltás gazdasági folyamatai a szociális különbségek növekedéséhez vezettek, a külföldi és a hazai tőke visszaélt a helyzetével, és ezt a Fidesz kihasználta. Külföldi tulajdonú vállalatok a hasznot, amit szereznek, nem osztják meg a magyar társadalommal, a hazai tőkések ráadásul privatizálják az EU-ból érkező támogatást és a magyar költségvetés jelentős részét, és a NER fontos tartóoszlopaivá váltak.

Az MSZP narratívájának magyar identitást kell adni és Magyarországot kell a középpontba állítani, ami ugyanakkor nem kérdőjelezi meg elkötelezettségünket az európai együttműködés iránt. Az MSZP–nek a közösség érdekében kell fellépni, és világossá tenni: a vagyonok és a vállalatok adóztatásának célja az egészségügyi szolgáltatások és a tanulási lehetőségek, valamint egy igazságosabb nyugdíjrendszer biztosítása.

A fordulat nem egyszerűsíthető le arra, hogy fizessenek a gazdagok! Fizessenek, de ennek célja és értelme legyen.”