Az ezüst bajadér

„Lássuk a mese valóságát. Nincs ez a kormány betojva a választások előtt. Sőt: a jövőt tervezi, hogy a látszat-parlament többségét ismét megszerezve kiteljesítse a kötcsei »centrális erőteret«. Benne a kulturkampfot is, amelyet lezárva létrejöhet a homogén kulturális tér.

A »létező szocializmus« támogat, tűr, tilt szentháromsága teazsúr volt ahhoz képest, ami itt készül. Ünnepeljük tiszta szívvel a magyar filmek sikerét Andy Vajna nemzetközi kirakatában, és hunyjunk szemet afölött, hogy belső használatra szennymédiát üzemeltet. Forduljunk el, ha vegetáló alternatív színházat látunk. Hagyjuk morális vitába merülni az ellenzék mérvadóit, hadd darálják egymást azon, mocskosak leszünk-e, ha élni akarunk, és a Magyar Művészeti Akadémiától kérelmezzük az állami mézesmadzag nyugdíj-kiegészítést, legitimálva egyben az egész rendszert. Hagyjuk szó nélkül az Előretolt Helyőrség Íróakadémia sok száz állami milliójának termőre fordulását a megyei lapok hétvégi, 260 ezres egyenruhás irodalmi mellékleteiben a háttérben mosolygó Mészáros Lőrinccel, a Népszabadságot és a vidéki nyilvánosságot felzabáló Mediaworksszel. Várjuk ki, amíg "kiugrasztják a bokorból" az évtized regényét. Nádas Péter helyett az új Wass Albertet, Tormay Cécile-t. Hagyjuk, hadd járassa le önmagát az ellenzéki sajtó mindig a másik kormányhirdetéseit vizslatva. Öljünk le visszamenőleg tízmillió magyart, mert élni akart a Kádár-rendszerben. Csak hogy a végén ráébredjünk: a mai rendszer egésze rothadt és rohaszt meg valamennyiünket.”