„»Megüdvözöllek régi búm dalával, / Remények éve! áldom jöttödet. (…) Ne csalj, ne csalj, midőn remélni kezdtünk, / Még egy csalódás: annyi mint – halál!« E rövid verssel köszöntötte az Úr 1861-es évét Arany János, s nem ok nélkül reménykedtek vele együtt akkor oly sokan e hazában. Ugyanis azon a tavaszon országgyűlési választásokat tartottak, s a tét az volt, hogy a Habsburg-császári udvar csaknem tizenkét évi önkényuralma után ismét a ’48-as törvények alapján álló magyar népképviseleti országgyűlés és neki felelős, független nemzeti kormány alakul-e, vagy megmarad az ország a Bécstől függő, félgyarmati helyzetében. Bár az az év végül csalódást hozott, hat évvel később megtörtént a kiegyezés, amit a magyar történelem legbékésebb, legvirágzóbb, legreménytelibb fél évszázados korszaka követett.
Most, a 2018-as esztendő küszöbén hasonlóan reményteljes a közhangulat Magyarországon, mint százötvenhét éve, s most is országgyűlési választás előtt állunk, amelynek tétje nem kisebb, mint 1861-ben volt. Akkor az 1848–49-es alkotmányos szabadságot és önállóságot kellett (volna) helyreállítani; most pedig megerősíteni, elmélyíteni mindazt, amit Magyarország – sok munkával és áldozattal – az elmúlt hét-nyolc év alatt elért, és megvédeni hazánk, nemzetünk jövőjét, mert ismét van jövőnk. S ezzel együtt az is alapvető érdekünk és feladatunk, hogy – növekvő számú szövetségeseinkkel összefogva – megpróbáljuk jó irányba, nyugodtabb vizekre navigálni az Európai Unió rosszul kormányzott, tehetetlenül sodródó, zátonyok, viharok és barbár kalózok által fenyegetett, már több helyen léket kapott hajóját.
Mit is kell megerősíteni, elmélyíteni, folytatni? Például a négyszázalékos gazdasági növekedést, ami mintegy kétszerese az unió átlagának, a foglalkoztatás évek óta tartó folyamatos bővülését, a lakossági reáljövedelem és fogyasztás töretlen, dinamikus emelkedését, az adók és adósságok fokozatos csökkentését, a munkanélküliség, az infláció, a rezsiköltségek, a hitelkamatok, az államháztartási hiány alacsony szinten tartását. Az elmúlt év végén történelmi csúcsra kerültek a bizalmi indexek – az üzleti várakozások még soha, a fogyasztóké pedig csak 2002-ben voltak a mostaninál is kedvezőbbek. ”