A kontrollált migráció mellett

„A mai magyarság nemzettudatában az etnicista látószög eluralkodása a '30-as évektől egyfelől a nemzeti kudarcainkra (kül. a liberális államrend multietnikus környezetben való sikertelenségére és a trianoni országvesztésre) való terméketlen reflexió jele volt, másfelől a bűnös döntések (Holocaust) melegágya lett. Ma ebbe a manipulatív-hamis tradícióba csúsztunk vissza, amelynek legfontosabb oka az autonóm nemzeti modernizáció XIX. századi közepi szétesése, amely a nemzettudatot előbb kulturális, majd etnicizáló, végül rasszista antimodernizációs vakvágányra vezette. Ennek felelevenítése Orbán által a magyar történelmi tapasztalatot hamisítja meg, amennyiben (ha csak az államalapítás utáni időszakot nézzük) a kontrollált migráció, az etnikai keveredés, a modernizációban rejlő nemzeti érdek elválaszthatatlanságát hazudja el, amely mindig is a nemzet érdekében állt. A nemzet és az etnikum szándékos összekeverése, mintha a nemzet homogén entitás lenne, és ennek a butaságnak a sulykolása a biztonságukra érzékeny magyarok között, majd erre – a valóságban nem létező konstrukcióra – eniticista (vagyis a homogén etnikum »megőrzésének« kollektivista érdekével házaló, zárt, szabadság- és nemzetellenes) politikát építeni, »megbolondítva« a kereszténység saját jogán problémás jelenének manipulált felhasználásával, többrétegű olyan hazugság, amelyre éppen a nemzetnek van a legkisebb szüksége. Hamis minden ízében, ezért hamis a konklúziójában is.

A kontrollált migrációs politika mint magyar hagyomány felelevenítése és a feltételeinek okos, produktív kialakítása persze az ellenzéktől sem várható, amiben ennek műveletlensége, gyávasága, a nemzeti történelem iránti érzéketlensége és a politikai kompetenciáinak súlyos fogyatékossága egyformán szerepet játszik. Ami igaz azonban: az, hogy a nacionalizmusunk – saját hibánkból és a szomszédos népek nemzetté válásától való félelem miatt – már a XIX. század végétől nem bírt megmaradni a kulturális önazonosság medrében, hanem elindult az etnicizmus és a rasszizmus irányában, ezt az örökséget olyan súlyossá teszi, hogy a közösségi mentalitás komolyabb reformjára és tartós modernizációs kormánypolitikára volna szükség, hogy az identitásvesztés érzése nélkül meg lehessen haladni. Nyilvánvaló, hogy most a legkevésbé sem ebbe az irányba haladunk. Végül pedig a migráció azért okozhat válságot Nyugat-Európában is, mert politikai, társadalmi és gazdasági rend – és kivált ezek közös erkölcsi legitimációja – már korábban felbomlott. A mai válságnak a migráció legfeljebb a kiváltó, de nem a végső oka, ezért az előbbivel foglalkozni az utóbbi nélkül így is, úgy is legfeljebb tüneti kezelés lehet.”