Mindenki látja, mi folyik Magyarországon

„Melyek azok a fejlemények, amikről beszél?

Bennünket éppen úgy frusztrál, mint sok magyart, hogy a kormány az országot kevésbé demokratikussá teszi, s elhallgattatja a másként gondolkodókat, legyenek azok civil szervezetek, újságírók vagy mások. Vagy olyan üzletemberek, akiket figyelmeztetnek, ha eltérnek a kormány irányvonalától. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy Magyarország demokratikus teljesítménye nem süllyedt Szaúd-Arábia, Egyiptom, Üzbegisztán vagy Oroszország szintjére. Erről még nem beszélhetünk – egyelőre. A Freedom House minden januárban kiadott jelentésében például Magyarország még a „szabad” országok között szerepel, ha az utóbbi években a kategória aljára süllyedt is. A következő hónapban meglátjuk, átkerül-e a „részlegesen szabad” kategóriába, ami figyelmeztető jel lehet. Különösen, hogy Magyarország húsz éve még mennyivel a többi volt kommunista ország előtt szerepelt. Most pedig a demokratikus teljesítmény tekintetében sereghajtó.      

A magyar kormány ugyanakkor rutinszerűen visszautasítja a külföldi kritikát.

Mint mondtam, annak nemcsak a magyar kormány a célközönsége. Az USA, az amerikaiak és más külföldiek ugyanakkor nem fogják megváltoztatni Magyarország politikai irányát. Az a magyarok dolga. A diplomáciánk azt üzeni a társadalomnak, hogy az USA és az amerikaiak a barátai. Mindez nem oldja meg a problémákat, hacsak Magyarország arra a következtetésre nem jut, hogy akar valamit Amerikától, amit nem kap meg.

Mint például egy meghívást Orbán Viktor számára a Fehér Házba?

Igen, de ezt épp úgy nem kapja meg most, mint tavaly vagy a korábbi években. Ez azonban nem olyan fontos dolog, legfeljebb egy ember egója számára. Magyarország politikai irányának megváltoztatásához egy olyan ellenzékre van szükség, amely képes győzni.”