„Felejtsük el a választásokat. Felejtsük el a Magyar Országgyűlést. Felejtsük el az »önkormányzatnak« (!) csúfolt elöljáróságokat. Az országlakosoknak (regnicolæ) nincs beleszólásuk a regnum ügyeibe, csak a ius murmurandi, a morgolódás »joga« maradt meg, ami szabad embernek megalázó. Ne hazudjunk magunknak. A magyar nép nem szabad.
Ez az államszerkezet (ellenzékestől) szétmállott, itt már csak a kendőzetlen, nyers, alkotmányossággal nem enyhített osztály- és csoportérdek érvényesül. Nincs egyenlőség. Csak az uralkodó osztály és a kormányzó oligarchia elosztási elvei és érdekei számítanak, a többi alamizsna és baksis, hogy engedelmeskedj.
Nincs testvériség, a magyar nép, a magyar nemzet tagjai nem testvérei egymásnak, osztályok, régiók, kerületek, »nemzet alatti« etnikumok, véleményáramlatok, nemek, kultúrák, stílusok részesei gyűlölik egymást féktelenül. A magyar nép anyagias, undok, harapós, bizalmatlan, rosszkedvű, mindenkivel ellenséges – ilyenek vagyunk. Hiányzik belőlünk a szelídség, a jóakarat, a jóhiszeműség, a derű, a szimpátia. Mindennek társadalmi okai vannak, az emberek maguktól nem ilyenek. Népünk súlyos veszélybe került, államisága, nemzeti kultúrája, anyanyelve, civilizált életformája, társas erényfogalma, tartása hanyatlik.
A szerencséjüknél fogva még tetterős, cselekvőkész emberek kötelessége világos.”