Szélsőjobboldali kormány Bécsben

„Különös ország, különös kultúra a magyar. Semmi nem számít, mégis minden vacak. Az ilyesmik következtében kevés olvasómnak fog gondot okozni a Kurz–Strache-kormány megalakulása, holott térségünk leggazdagabb és legfejlettebb országa – különösen Kelet és Nyugat közötti, hagyományosan érzékeny és fontos helyzete miatt – hatással van ránk, akár tudomásunk van róla, akár nincs.

Az új ausztriai kormányt megteremtő választási küzdelemben – minden európai választás ilyen volt: a siker, ha nem is a választási győzelem, kivétel nélkül minden esetben ezt mutatja – semmi másról nem volt szó, mint a migránsokról. Az iszlám fejkendőt betiltották (de olyan kacifántos és őszintétlen módon, hogy elvben mindenkit előállíthatnak, aki a hideg ellen sálba burkolja a fejét-nyakát, ezért az osztrák rendőrök félrenéznek, több eszük van, mint a törvényhozóknak), rászálltak az iszlám óvodákra, lehetetlenné teszik a bevándorlók gyerekeinek anyanyelvi (kétnyelvű) oktatását (bár erre már egyszer pokolian ráfizetett Ausztria száz évvel ezelőtt), ezentúl meg (nem tréfa!) elkobozhatják a menedékkérők mobilját és lefoglalhatják a zsebpénzüket – csak úgy.

De a bennszülött, fehér, német ajkú fiatalok tandíja is nő; a szokásos neokon receptek szerint teszik majd tönkre a pazarul működő társadalombiztosítást, nyugdíjrendszert, a decentralizált közigazgatást, a szociális lakásépítést. Mindenki tudja, mit jelentenek a bürokráciaellenes kampányok: a szociális (jóléti, népjóléti) állam leépítését, a gyöngék és sérülékenyek cserben hagyását. Minden tervezett reform az üzleti körök előnyére szolgál. Amit el lehet rontani, azt majd elrontják – mert el akarják rontani. És persze majd rámennek a közszolgálati médiákra: ismerjük az egész receptúrát.

A kancellárnak kinevezett ifjú bájgúnár – végignézhettem az egészet itt Bécsben – nem tett egyebet, csak elcsórta a, hm, néppártosodó neofasiszták fő mondanivalóját, az iszlám veszélyt meg a bevándorlók/vendégmunkások elleni uszítást (illetve jogi és gazdasági helyzetük előre elhatározott, kegyetlenül következetes lerontását). Pl. amolyan »no go-zónának« nevezte azt a kellemes, békés külvárost, ahol pár hónapig laktam, s amely nem Dél-Bronxra emlékeztet, hanem a Lágymányosra. (De hát az ő szavazói általában nem bécsiek, mit tudják ők.)”