Ismét szemben áll magyar a magyarral, és itt természetesen nem a demokráciákban szokásos belpolitikai megosztottságra gondolok.
„Közjogi méltóságaink jelenlétében köszöntötték éppen egy hete a vajdasági Lajkó Miklóst, az egymilliomodik honosított új magyar állampolgárt. Az esemény azt üzente, hogy megvalósult, helyreállt a magyar nemzet lelki, közjogi egysége. Amikor a 2010-es politikai fordulat után a parlament csaknem teljes egységben, tehát messze nem csak a jelenlegi kormánypártok szavazataival döntött a kettős állampolgárság ügyében, nagy lépést tettünk régebbi és frissebb sebek begyógyítása felé; elmondhattuk, van olyan kérdés, amely összeköt bennünket, amelyben élő valóság a nemzeti konszenzus.
Sajnos az utóbbi idők folyamatai alapján könnyen lehet, hogy erről hamarosan már csak múlt időben beszélhetünk. A konszenzus, a lelki egység mintha veszni látszana. Ismét szemben áll magyar a magyarral, és itt természetesen nem a demokráciákban szokásos belpolitikai megosztottságra gondolok (amúgy is: hol vagyunk már attól?). Karácsonykor nálunk ennek – kis túlzással – hagyománya van: 2001-ben ilyentájt rohanta le ellenfelét és a magyar közéletet az akkori balliberális ellenzék a 23 millió románt emlegető hatásos kampányával. Amit aztán megfejelt 2004 decemberében a fájdalmas emlékű népszavazáson – már kormányon – képviselt álláspontjával. Pedig ha akkor nem csupán a pillanatot akarta volna uralni, ha a vezetője államférfi, akkor új alapokra helyezhette volna a baloldal és a nemzet viszonyát, és most a határon túliak szavazatai miatt sem fájna a feje. (Jegyezzük meg itt is: a határon túli, magyarországi lakóhellyel nem rendelkezőknek csak egy szavazatuk van; listára voksolhatnak, egyéni jelöltre nem.)
Ezen a traumán sikerült aztán túllendülni bő hét évvel ezelőtt. A mai kormányról azonban mostanra egyre többen gondolják úgy itthon – és talán jó néhányan már a határon túl is –, hogy a patetikus szónoklatok mögött pusztán szavazógépeknek tekinti a honosított állampolgárokat. Hogy arcátlanul igyekszik aprópénzre váltani a történelmi igazságtétel gesztusát, miközben például a gyakorlatban erőtlenül támogatja a magyar autonómiatörekvéseket. És természetesen a másik oldal, a nem oly régi sebek ejtője sem tanul vagy felejt: a változó hazai közhangulatot meglovagolva ismét a határon túliak ellen kampányol. Ez a győzelemhez édeskevés, de egy-két százalékot vagy mandátumot hozhat.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
Élesen bírálta a német kormánykoalíciót a volt osztrák kancellár. Nem kímélte a migrációs politikájukat sem.
„Mélyen hiszek abban a csapatban, abban a szűk csapatban, aki körülveszi a miniszterelnököt.”
Nos, akkor tisztázzuk, hogy mi eladó, és mi nem az.
A minden érzékszervre ható élmény egy másik valóságba repíti majd a nézőket.
Rodrigo Ballester, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője szerint „ami most történik, az olyan, mintha elkoboznák a nemzeti hatásköröket az európai értékekre való hivatkozással”.
