Egyre vadabb ötletek

„Először is tisztázzuk: miről szólt az Európai Parlament két héttel ezelőtti határozata? Mert az ellenzék állítja, szó sincs kötelező kvótákról.

Az ellenzék a legelső pillanattól, 2015 őszétől vitatja, hogy kvótadöntésekről lenne szó, miközben azóta teljesen egyértelmű a helyzet. Az európai uniós intézményrendszer egy felső határ nélküli kvótamechanizmus bevezetésének irányába tart a dublini rendszer reformja kapcsán. Azt eddig is lehetett tudni, hogy az Európai Bizottságnak ez a javaslata, illetve hogy a Tanácsban, ahol a tagállamok képviselői vannak, sokan szintén a kvóta oldalán állnak. Az Európai Parlamentről azonban mostanáig csak sejteni lehetett, hogy ott még rosszabb a helyzet, mint a Tanácsban. Az elmúlt hetek szavazásai bebizonyították: valóban még rosszabb… Az EP plénuma ugyanis úgy rendelkezett, hogy amikor a három uniós intézmény, az Európai Bizottság, a Tanács és a Parlament képviselőiből álló egyeztetőbizottság összeül a dublini rendszer reformjáról szóló jogszabálytervezet tárgyalása során, akkor az EP-s tárgyalódelegációnak a felső határ nélküli, főszabállyá tett kvótarendszer támogatására van mandátuma. Tehát amit most nyugodtan ki lehet jelenteni, az az, hogy bár a jogszabály egyelőre nem született meg, de az teljesen egyértelmű, hogy a három uniós intézmény közül legalább kettő, az Európai Bizottság és az Európai Parlament elköteleződött a kvótamechanizmus bevezetése mellett. Nagyjából ott tartunk, hogy vagy az európai politikai széljárás további megváltozásában reménykedünk, vagy az az utolsó esély, hogy a Tanácsban egy blokkoló kisebbséget lehet létrehozni, ezzel megakadályozva ennek az uniós jogszabálynak a számunkra kedvezőtlen formában történő elfogadását.

Mit jelent a blokkoló kisebbség? A magyar kormánynak hány tagállamot kellene maga mellé állítania ahhoz, hogy eredményes legyen

Blokkoló kisebbség esetén legalább négy tagállamnak kell összeállnia, illetve az ebben részt vevő országok lakosságának a szavazásban részt vevő államok lakosainak legalább harmincöt százalékát kell kitennie. Ha arról van szó, hogy kivel szövetkezhetünk, kézenfekvő, hogy először mindenkinek a V4-ek jutnak eszébe, azonban Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország lakossága nem éri el a menekültügyi jogalkotásban a blokkoláshoz szükséges harmincöt százalékot, tehát egy szélesebb koalíciót kell felépíteni.

Ez nem jó hír… Hogyan jutottunk addig, hogy ma már az uniós intézmények a felső határ nélküli kvótamechanizmusban látják a megoldást?

2015 szeptemberében először negyvenezer, aztán százhúszezer ember vonatkozásában született meg egy ideiglenes mechanizmus. Ezt a döntést Magyarország, elsősorban formai okokból, vitatta, de mint tudjuk, az Európai Bíróságon elvesztettük a pert. Olyan szempontból azonban ez de facto győzelemnek volt tekinthető, hogy az áthelyezés tőlünk függetlenül egy komoly uniós kudarcnak minősül, és ezért, bár a Bizottságnak immár egy komoly ütőkártya, a bírósági döntés van a kezében, a mai napig nem léptek tovább az ellenünk indított kötelezettségszegési eljárás ügyében. A mostani történet legfontosabb kiindulópontja azonban nem ez az ügy, hanem 2016 áprilisa, májusa, amikor a Bizottság előterjesztette reformjavaslatát. Eszerint az európai menekültügyi rendszert úgy kell megreformálni, hogy a továbbiakban, amennyiben a menedékkérők száma egy tagállamban aránytalanul meghaladja az úgynevezett referenciaérték százötven százalékát, akkor automatikusan szét kell osztani a kérelmezőket a tagállamok között. Aki nem kíván részt venni, az ugyan korlátozott időre felfüggesztést kérhet, ám kérelmenként kétszázötvenezer eurót kell fizetni. Ezt a javaslatot a szlovák elnökség megpróbálta puhítani a Tanácsban, és egy háromlépcsős mechanizmust javasoltak, amelyben például a határvédelem is megjelent mint szolidaritási elem, de az automatikus áthelyezés itt is szerepelt a folyamat végén. A következő, máltai elnökség kicsit pontosítva ugyanezt a javaslatot vitte tovább. Most, az elmúlt hetekben az Európai Parlament egy még vadabb ötlettel állt elő: ők teljesen negligálnák az első belépés szerinti tagállam felelősségének elvét, és főszabállyá tennék az áthelyezést.

Vagyis?

Automatikusan áthelyeznének minden menedékkérőt, aki az EU határaihoz érkezik, és nemcsak azokat, akik a referenciaérték felettiek. A kérelmezők nem kerülhetnék el az áthelyezést, de azon négy tagállam közül választhatnának, amely az előre meghatározott kulcsok szerint a legkevésbé érintett a kérelmek elbírálásában. Elképesztő javaslat, amely az elmúlt évek eseményeiről mintha egyáltalán nem venne tudomást, de mégis ez a helyzet.”