„Dühös vagyok a németekre” – elszabadultak az energiaárak Svédországban
Nem kellett volna bezárni az atomerőműveket a miniszterelnök szerint.
Németországban az alkotmánybíróság egy egyedi eset alapján döntött a semleges nem anyakönyvezhetőségéről, ahelyett hogy elutasította volna, mivel az nem alkotmányos kérdés.
„Nehezen képzelhető el, hogy egy szülő a gyermeke anyakönyvi nemével foglalkozik, hiszen azt a természet eldönti, az orvos megállapítja, a szülő tudomásul veszi, az állam bejegyzi, az ember dolga pedig, hogy együtt éljen vele. Akinek ez nehézséget jelent, az lelki segítséget kérhet.
Ehhez képest Németországban az alkotmánybíróság egy egyedi eset alapján döntött a semleges nem anyakönyvezhetőségéről, ahelyett hogy elutasította volna, mivel az nem alkotmányos kérdés. Nem ezt tették, hanem a közösségi normák fölé emelték a témát, ezzel pedig kihirdették a jog felsőbbrendűségét az emberi természettel szemben. Vagyis a kivétel lett a szabály.
Érthető, ha az embereknek elegük van az ilyen jogászkodásból. Felmerül, mégis mi keresnivalója az alkotmányjognak a kérdés eldöntésében és miért gondolja bárki, hogy az egyénnek ettől a döntéstől jobb lesz. Nem lesz jobb. A probléma ugyanis nem orvosolható alkotmányjogilag, mert nem jogi természetű, hanem lélektani. Ez pedig nem a társadalomra tartozik, hanem az érintett személyre és családjára, szükség szerint pedig támogató szakemberekre.
A német alkotmánybíróság viszont nem így vélekedik. A testület ugyanis a társadalom egészére ható döntéssel akar választ adni egy egyedi felvetésre, ami elképesztő arány- és iránytévesztés, értelmetlen és káros. Az egyéni szabadság eltorzulása önsorsrontáshoz vezet Németországban és csak idő kérdése, hogy mikor válik visszafordíthatatlanná a folyamat. Bízzunk benne, hogy még nem az.
Egy biztos, a jog átlépett egy határt, aminek következménye káosz lesz, ha így folytatják. Kérdés, hogy a többség meddig asszisztál ehhez és sok más politikai tévedéshez, amit a liberalizmus szabadított Európára.”