A liberális kentaur: visszatérés a gyökerekhez?

Úgy tűnik, Angela Merkel alaposan ráfázott a Bundestagba Christian Wolfgang Lindner vezetésével visszakerült Német Szabad Demokrata Párttal (FDP). A liberális párt bejelentette a kivonulását a koalíciós tárgyalásról.

A Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a kancellár csapdába került: a szociáldemokraták deklarálták, hogy ellenzékben maradnak, ám most az FDP is elhatárolódott a CDU-tól a „jobb inkább nem kormányozni, mint rosszul kormányozni” jelszavával. Az FDP az előző ciklust a Bundestagon kívül töltötte, és a legutóbbi választáson a szavazatok 10,7%-ával jutott vissza a parlamentbe.

valamint több évtized szívós munkáját azzal, hogy részese legyen egy kilátástalan, belső ellentétekkel terhelt koalíciónak.

Az FDP népszerűsége meglehetősen hullámzott az elmúlt két évtizedben. A párt két korábbi vezetője, Guido Westerwelle és Philipp Rösler elkötelezték a pártot egy angolszász típusú, szabadpiaci, neoliberális gazdaság- és társadalomfilozófia mellett. Persze, ennek a fordulatnak voltak előzményei az 1980-as években, de az igazi kiteljesedés az 1990-es évek végén történt, Westerwelle megválasztását követően.

A korszellemnek megfelelő szabadpiaci liberális ideológiát egy populáris fordulat egészítette ki: az FDP „nagyvárosi offenzívája” 2004-2007 között azt eredményezte, hogy a párt elmélyítette támogatottságát a nagyvárosok lakosainak körében, nem utolsósorban azért, mert a „Großstadtoffensive” során keresték a kapcsolatot a nagyvárosi lakosság különböző csoportjaival, és számára fórumokat biztosítottak. A párt kifejezetten lakosságbarát – ma sokan lekicsinylően úgy mondanák: „populista” – módon fogta fel a választók mobilizálását, érdekeik kanalizálását: a „Tíz lépés a sikeres FDP-ért a nagyvárosokban” című dokumentum szerzői úgy vélték, a pártot el kell vinni oda, „ahol az emberek vannak”. Ez a közvetlenség, párosulva a nagy jobb- és baloldali gyűjtőpártok elszíntelenedésével, hagyományos csatornáik és hátországuk (egyházak, szakszervezetek, ifjúsági egyletek) részleges elszürkülésével együttesen az FDP nagyvárosi támogatottságának növekedését eredményezték.

Az FDP megízlelte a parlamenten kívüliség gyümölcsét, és a párt vezetői nem kívánnak ismét beleesni abban a hibába, hogy a kiváló szervezés és mozgósítás, az emberek ügyeire reflektáló szakpolitikai irányultság előnyeit elégetik egy rossz kormányzás máglyáján. Christian Lindner nem akarja megismételni a Westerwelle-féle utat, aki a kormányon alkancellárként és külügyminiszterként ledolgozta a párt frissen szerzett népszerűségét.

Látszólag az FDP és a CDU között a menekültkérdés és integráció a legkényesebb ütközőpont. Felszínesen nézve hajlamosak lennénk azt mondani: az FDP meg akarja lovagolni a menekült-(és bevándorlás)ellenességet, amely láthatóan egész Európában hoz a konyhára.

Ám ez csak részigazság. Valójában az FDP bázisa megalakulásától (1948) kezdve a kisvárosok és falvak világához kötődött. Ez a német liberalizmus hátországa. Nyilvánvaló, hogy ezek a kisközösségek attitűdjükben kulturálisan konzervatívabbak, mint a nagyvárosok, főleg Berlin és Hamburg lakossága. Lindner kritikáját azokkal szemben, akik vonakodnak elfogadni az integrációt, úgy is értelmezhetjük tehát,

Azokhoz, akik ma éppen a globalizáció kárvallottjai! Akik nyitottak a populizmus iránt, de akiket az FDP képes lehet becsatornázni.

Az FDP mindig azoknak a pártja volt, akik túl nemzetiek voltak ahhoz, hogy szociáldemokraták legyenek, és túl szociálisak, hogy konzervatívoknak hívják magukat. A párt ma is furcsa kentaur-szerű képződmény: vállalja a melegjogokat, ám a párt szociológiai alapja konzervatív, ideológiája szabadpiac-párti, ám olykor euroszkeptikus nézetek is hangot kapnak benne. Akár Geert Wilders is lehetne – társadalom- és gazdaságfilozófiája alapján – a párt vezetője!

Furcsa módon az FDP, különösen nemzeti liberális frakciója a nagy gyűjtőpártok mellett úgy tűnik fel, mint protestpárt, és e tekintetben hasonlatos az AfD-hez. Az FDP ellenzékben nagyobb szívességet tesz Merkelnek, mint kormányon: a moderáltabb FDP elszívhatja az AfD bázisának nagy részét.