„Gyakran hallani, hogy bár rettenetesek a körülmények az egészségügyben, az orvosok és nővérek a nehézségekkel dacolva, erőn felül teljesítve mindent megtesznek a betegekért. Minél rosszabbak a körülmények, küzdelmük annál heroikusabbnak tűnik. A rémisztő állapotokról szóló beszámolók mellett, mint kötelező eposzi fordulat, mindig ott áll, hogy az orvosok és nővérek a körülmények ellenére teszik a dolgukat, és tisztességesen próbálják ellátni a beteget. Szerintem meg nem.
Magyarországon nincs háború, nincs rendkívüli állapot, nem harmadik világbeli nélkülözésben élünk. Szükségállapotban el lehet mondani azt, hogy bár elviselhetetlenek a körülmények, de a dolgozók erejük felett tesznek a gyógyításért. Csakhogy Magyarország uniós tagállam, ahová évente több ezer milliárd forintnyi fejlesztési pénz érkezik. Béke van, a gazdaság állítólag növekszik, a stadionok gombamód szaporodnak, Orbán Viktor strómanja egy év alatt megháromszorozta a vagyonát, a professzionális focira az elmúlt években elfolyt több százmilliárd forint. A vizes-vb 180 milliárd forintba került. A »közmédia« évente 80 milliárdba. Van pénz dögivel.
Ehhez képest az egészségügynek, ahol az áldozatkész orvosok és nővérek csendben teszik a dolgukat, kiváló szimbóluma az a patkány, amely az álmennyezet mögött rejtőzött az egyik fővárosi kórházban. Pechjére az álmennyezet leszakadt. Az ország első számú kardiológiai intézetében, ahol a legbonyolultabb szívműtéteket végzik, nincs CT-készülék. Illetve most már van, de nem mintha a kormány a sorosozós propagandára szánt milliárdokból lecsippentett volna valamekkora összeget eszközvásárlásra, hanem azért, mert összevonták a kardiológiai intézetet a szomszédos kórházzal, ahol épp volt CT. Most már egy intézmény a kettő, papíron tehát a kardiológiai intézetnek is van CT-je. Megoldották okosba’.”