„Lendvai Ildikó viszont jeles szocialista veteránként nyilatkozott, békésen, belvárosi körülmények között. Meg amúgy is tudja, hogy mi a szó ereje. Hiszen mostani interjújában is kiemelte: anno az MSZMP KB illetékes osztályán is mennyire jó volt, hogy a beküldött könyvek szerkesztői maguktól öncenzúrát gyakoroltak. Istenkém, már »pongyola diktatúra« volt akkor, a francnak sem volt kedve melózni. Ezt ma demokratikus eszméléseként éli meg.
Na, de a lényeg, Lendvai nagyasszony legerősebb mondata a következő: »Azt hiszem, hogy az MSZP megmaradása nem csak pártérdek. Nem vezet jóra, ha nincs valamennyi legitim és demokratikus társadalmi célnak, politikai irányzatnak megfelelő pártja«.
Hogy ennek a nagyszerű asszonynak mennyire igaza van!
Ezek igazán nagyszerű szempontok. Engem csak az érdekelne, hogy milyen legitim igény volt a lopásra, korrupcióra, az ország kiárusítására, a nemzeti függetlenség feladására? A baloldali eszme lábbal tiprására? A »demokratikus társadalmi célt« persze értjük: ide a lóvét! Abban viszont tökéletesen egyetértek, hogy ez nem szimpla pártérdek. Ott van egy raklapnyi hitelező és baráti vállalkozó, akiknek fizetni legfeljebb állami támogatásból lehet. Ahhoz meg parlamenti bejutás kell. Szinte elszomorodok Molnár Gyula kihívásaira gondolva.”