„Az ember társas lény. Már régen megértették, hogy együttműködve sokkal jobbak az esélyeik a túlélésre és megjelent a munkamegosztás elve is – társadalmi rétegek. Az emberek közösségekbe szerveződtek, a különböző rétegek együttműködtek amelyekből később kialakultak az államok és a nemzetek. Persze többször is felbomlott ez az együttműködés, majd háborúk, elitváltás után újra megalakult. A törzsfeljődés következő lépése talán már nem az anyagi testben fog megtörténni, hanem szellemben és lélekben. Talán eljön egy megértés, a harmóniának a megérzése, hogy a materialista-liberális kisérlet hasztalan és a család, férfi-nő ősi természetes kapcsolata, a magántulajdon, szabad akarat, alkotó munka fontos és hogy az erkölcsökben hinni kell, mert ha az ember lelkében rend, harmónia van, akkor a környezetében is rend lesz. Mindent szabad nekem, de nem minden jó nekem. Ezt fontos megérteni. Ezek után lehet beszélni boldogságról és nem élvezetekről. Az élvezetek azok anyagi mennyiségfüggő ideiglenes érzések, míg a boldogság az minőségi tartós állapot.
Egy társadalom, amely amorálissá, vagyis erkölcs nélkülivé válik, abban már nem értelmezhető a meritokrácia, az igazságszolgáltatás, a választók képviselete. A demokrácia nem értelmezhető az erkölcs hiányában. Ezért fontos a politikában is az erkölcs. A mi esetünkben a keresztény erkölcs. Hinni kell és dolgozni.
Ezek nem dogmák, ez nem ideológia. Ezek elvek. Ez a nemzeti-konzervatív felfogás.”