Emberi játszmák

„A száraz jogszabályok nem tudják jól körülírni, mi is az a zaklatás, az pedig egyszerűen megengedhetetlen definíció, hogy »amit az áldozat annak érez«. Ugyanakkor itt muszáj megjegyeznem: igenis abban a nőismerőseim által is visszaigazolt álláspontban is van valami, hogy azt tartják zaklatásnak, amikor egy nekik nem tetsző egyén viselkedik úgy, ahogy azt egy nekik tetszőtől várnák el – mindezt egy olyan közegben, ahol épp olyan elvárt a férfitól a kezdeményezés és a »teperés«, hogy kiérdemelje a hölgy kegyeit, mint a nőtől, hogy minél nehezebben adja magát. Nem véletlen, hogy az ellenkező esetek nyomán – amikor egy vonzó férfi nem lép – viszont elönti a közbeszédet a sopánkodás a férfiak elférfiatlanodása fölött. Nyilván nem egyszerű a női oldalról sem ugyanez, elvégre egy dekoltázsra nem lehet ráírni, hogy az a nyári kánikulának szól, vagy a tisztelt uraknak sem a homlokra, hogy ismeretlenül kitől milyen hangvételű megjegyzést fogad szívesen – legalábbis én férfiként így látom a túloldalról.

Mégis azt gondolom, hogy a problémák és számos közös tragédiánk ellenére az a csodálatos, örök játék a lényeg, a szemek és szavak, gesztusok és érzelmek játszmája, a nemek közötti szüntelen, szelíd háború, ami az élet savát-borsát adja. Bűn lenne ezt átengedni az erőszakos és militáns sovinisztáknak: keressenek ők másik játszóteret maguknak, ez itt a mi grundunk. Emellett a megfelelő empátiával – mind az efféle jelek kommunikálásában, mind a leolvasásában – mi is nagyságrendekkel kevesebben éreznénk magukat sértve a mindennapokban. Egy frappáns bók, egy intelligens hárítás, és mindenki boldogan távozik.

Mindennek kapcsán volna egy utópisztikus ötletem. Mutassuk meg, hogy mi vagyunk többen! Egymás ledorongolása helyett és a metoo szlogennel láthatóvá tett zaklatási ügyek sokasága mellett mutassuk meg azt is, mennyivel több kellemes élmény ér minket a mindennapokban e téren. Hogy ez a világ nem olyan, mint amilyennek a polgárháború hangadói láttatni szeretnék a saját, frusztrált valóságukból kiindulva. Ne hagyjuk magunkat!”