Szíria új vezére hazahívta a szír menekülteket
Abu Mohamed al-Golani felszólította a menekülteket, hogy térjenek haza „egy új Szíria” felépítésére.
Olyan képet ad nekünk Izraelről és a palesztinokról, amelyet csak ritkán látunk, és amelynek nyomán el kell fogadnunk, hogy a politikai felszínen túl ezek az emberek is teljesen olyanok, mint mi.
„A tabudöntögető muszlim-téma mellett pedig az alkotás talán legnagyobb hozadéka, hogy olyan képet ad nekünk Izraelről és a palesztinokról, amelyet csak ritkán látunk, és amelynek nyomán el kell fogadnunk, hogy a politikai felszínen túl ezek az emberek is teljesen olyanok, mint mi.
A rendezőnek ez célja is volt. Ahogy a Guardiannek elárulta: »A nyugati közönség szereti jobbnak érezni magát, és életstílusáról azt gondolja, hogy egyedi, máshol nem létező. Ez nem igaz, mind emberek vagyunk, ugyanazokkal a történetekkel, ugyanazokkal a dilemmákkal és érzésekkel.«
Hamud kapott kritikát azért is, mert izraeli pénzt fogadott el filmjének mindössze 26 napos forgatásához, míg a palesztin mozgalmak már jó pár éve az izraeli támogatások és termékek bojkottját hirdetik. Ő azonban ebben semmi rosszat nem lát, sőt úgy gondolja: »Ez a pénz [az arab kultúrára fordítható izraeli állami normatíva] a miénk, nekünk kell használni.«
Az kétségtelen, hogy a Bar Bahar ennek ellenére nem kíméli az izraeli társadalmat a kemény kritikától. És bár az alkotás nem éppen a kormány ízlése szerint való, a palesztin hivatalosságokkal szemben ők elfogadni látszanak azt, főleg azért mert a többségi rasszizmus bemutatása mellett is érveket szolgáltathat a Netanyahu-kormány által kedvelt »pinkwashing«-nak, tehát annak a gondolatnak, hogy Izrael minden csúnya tette ellenére azért mégiscsak az LGBTQ-jogok egyetlen bástáyja a Közel-Keleten (nem igaz, hiszen Libanon is az). Ez Nyugatra épp elég üzenet.”