„Ezzel pedig ki is lyukadtunk jelen írás leglényegesebb meglátásához, melyet velem nagynevű professzorom osztott meg anno egyetemi tanulmányaim során: a nemzetközi jog legfontosabb szabálya, hogy az erősebb kutya boldogul és minden egyéb kizárólag ezen aranyszabály igazolására szolgál. Ennek fényében gondolkodjuk el, hogy mennyi esélye van valójában a függetlenedésre Katalóniának. Na, ugye hogy nulla? És Baszkföldnek? Zéró. A szívünknek sokkal kedvesebb autonómiatörekvéseket ezúttal hagyjuk is, mert lehet, hogy túlságosan fájna az igazság.
Ugyanakkor hitte volna bárki a ’70-es években, hogy egyszer majd nem lesz Jugoszlávia? Vagy, hogy mindenki számára átélhetőbb legyen: gondolta volna valaki a századelőn, hogy egyszer Erdély Románia része lesz majd? A fájó válasz feltárja a függetlenségi mozgalmakra adandó végső választ is: a történelem kereke folyton forog és sosincs végső status quo. Néhány esélytelennek tűnő követelés pedig olyan gyorsan válik majd valóra, hogy csak a fejünket fogjuk kapkodni.”