Csápok és zaklatók

„Ha mindenki pontosan tudta, hogy mit miért tesz a producer, és valószínűleg több száz eddig (még) meg nem nevezett kollégája, akkor miért nem szólt valaki, hogy ez így nincs jól? Ha viszont gyáva, becstelen, cinkos kollaboráns volt mindenki, akkor most mi végre is ez a nagy felháborodás? És ha eddig gyáva és becstelen volt mindenki, akkor most mitől és hogyan is lesz egy csapásra gyolcstiszta a világ? Mert mi van akkor, ha ugyanazok a láthatatlan erők álltak az eddigi mocskos, láthatatlan normák mögött, amelyeknek képviselői most cinikusan röhögve a háttérből beindították mindennek a leleplezését?

Például azért, hogy eddigi dédelgetett kedvencüket is beáldozva minden eddiginél pusztítóbb káosz felé hajtsák a szintén általuk szétvert emberi létezést. Hogy a globális bejelentés/feljelentés áradat alkalmat adjon boldog-boldogtalannak arra, hogy személyes bosszút álljon bárkin, akit a zaklatásra hivatkozva most bármilyen vizsgálódás nélkül marcangol szét a globális destruktőr által felheccelt őrjöngő tömeg? Nem láttunk-éltünk át már éppen elégszer boszorkányüldözést, hamisan gerjesztett hisztériát? Szóval nem azon kellene inkább elgondolkodnunk, hogy vajon mitől ilyen embertelen a világ? Weinstein egy jelentéktelen senki, egy primitív parazita, aki csak fegyver volt globális gazdája kezében. (Ahogy most bukottan is az.) Nekünk azonban ezzel a gazdával kellene végre szembenézni, csak ehhez sokkal több bátorság kellene, mint az éppen általa gerjesztett hazug kampányban az őrjöngő tömegben csápolni.”