Milliárdokba kerül, hogy a „békekormány” nem békül Brüsszellel
A „békekormány” abszurd háborúpártisága az Európai Unióval szemben néhány napon belül konkrét és húsba vágó anyagi kárt okoz minden magyar embernek.
Itt nem csupán 1294 menekült befogadásáról van szó. Itt mára az a kérdés, hogy az Európai Unió meddig tűri, s meddig finanszírozza saját belső ellenségeit.
„A mostani ítéletnek vannak konkrét politikai következményei is. Az eltérő pozsonyi és budapesti reakció ugyanis egy valamit mindenképp bizonyít: Európa erős embere hihetetlenül egyedül áll az európai porondon. Ahogy a Dnevnik ljubljanai napilap írta: a mostani ítélet újabb szög a visegrádi együttműködés koporsójába. Míg a csehek és a szlovákok maradni akarnak az EU-ban, »a magyarok és a lengyelek visszatérnek a múltba«. Prága és Pozsony is vitázik »Brüsszellel«, de a meglévő keretek között teszi mindezt. Vagy ahogy a pozsonyi Pravda napilap kommentárjában áll: »míg a magyar vezetés már őrjöngeni kezd«, Pozsony helyesen őrzi meg a nyugalmát. Robert Fico kész elismerni, ha veszít, Orbán Viktor erre azonban nem hajlandó. Ő az EU-s pénzekből fenntartott országában tovább folytatja a harcot az európaiság és a kereszténység ellen.
Orbánnak valamelyest persze igaza van, hogy itt nem csupán 1294 menekült befogadásáról van szó. Itt mára az a kérdés, hogy az Európai Unió meddig tűri, s különösképpen meddig finanszírozza saját belső ellenségeit. Nem a menekültektől kell elzárni Európát, hanem Orbán Viktortól és nézeteitől.
A bécsi Die Presse napilap mégis azon háborog, hogy nem csak a keletiek, de a nyugatiak is felmondták volna a szolidaritást, ugyanis az Európai Unió nem segítené elő a tátongó jóléti szakadék csökkenését a nyugati és a keleti tagállamok között. E kritikának valóban van némi alapja, de nem árt nem elfelejteni: elsősorban éppen Orbán Viktor szolgáltatja ki Magyarországot a lefele tartó bér- és adóversenynek. A nyugati cégek csupán örömmel nyugtázzák, hogy még a magyar parlament elnöke is nemzetstratégiai célt lát a bérek alacsonyan tartásában. A magyar kormány tehát valóban két irányban is felmondta a szolidaritást: a menekültekkel és saját polgáraival szemben.”