Botka fele királysága

„A Demokratikus Koalíció (DK) például eddig mereven elzárkózott egy olyan közös listától, amelyen nincs rajta a pártelnök. Erről pedig nem mondott tegnap újat a Gyurcsány Ferenc szerepeltetését hónapok óta elutasító Botka László. Ráadásul a DK okkal bízik az önálló bejutásban, és kimondatlanul is háziversenyt vív az MSZP-vel; miért érezné méltányosnak a jóval kevesebb listás helyet biztosító ajánlatot? Az LMP hagyományosan irtózik a 2010 előtti neoliberális kormányzás szereplőinek halálos ölelésétől, és éppen most igazolt képviselőt és kampánygurut a szociktól, illetve nevezett meg saját miniszterelnök-jelöltet. Az Együtt pedig valamifajta új pólust képezne azokból a kis pártokból, amelyek nem cipelik a korábbi kudarcos kormányzás terhét. Persze ez a párt sem áll jól: sem az LMP, sem a lendületvesztése ellenére a nagy mellényéből vissza nem vevő, senkivel sem közösködő Momentum nem nyitott az összefogásra.

A Botka-terv szerint természetesen az egyéni jelöltek is közösek. De a választási rendszer koordinált jelöltállításnál is megkövetel valamifajta tömbösödést. A sikeres szereplés választástechnikai feltételei a Jobbikon kívüli ellenzéki oldal számára nem túl bonyolultak: minden körzetben egy jelölt, s olyan listák, amelyek biztosan átlépik a bejutási küszöböt. Ám a mindenkit egy listára pakoló összefogás gyengéje, hogy a támogatottsági adatok nem feltétlenül adódnak össze. Valóban sokakat visszatarthat Gyurcsány neve, ha megpillantják a „kormányváltók” listáján. Nehéz feladvány.

2014-ben szinte hibátlanul alkalmazkodott a fideszes választási rendszerhez a balliberális oldal. A gond a választóknak kínált portékával volt. Ami most sem látszik vonzóbbnak. Az MSZP baloldali fordulatának – Fizessenek a gazdagok! – hitelessége például erősen kérdéses. És aligha én vagyok az egyetlen, aki tegnap arra gondolt: Botka László ajánlatának mintha az volna a célja, hogy az azt elutasítókat jó előre felelőssé tegye a várható tavaszi kudarcért.”