Európa recsegő eresztékei

„A megoldások továbbra is váratnak magukra, a viták értelmetlen szócséplésekké válnak, a nyugati gőg megakadályozza a tiszta gondolkodást, egy-egy elszólás pedig bebizonyítja, vannak egyenlők és egyenlőbbek ebben a közösségben. Aztán Katalónia és Madrid reakciója azt mutatja, hogy az egyenlőbbek se tudnak másként politizálni, mint ahogy megszokták, csak addig működik a demokrácia, annak tiszta és tündöklő változata, amíg be nem üt a krach. Ha kavics kerül a gépezetbe, akkor előkerülnek a rendőrök, a szigor, az erőpolitika, hiszen a mondás szerint mindent könnyebb elérni, ha a jó szó mellett egy fegyver is az ember keze ügyében van.

Ebben a folyton változó Európában a katalán függetlenségi törekvéseket lehet üdvözölni és kárhoztatni, de nem lehet azt mondani, hogy a katalánok hibáznak. Egy nép nem tud hibázni, ám a struktúra, amelyben élni kénytelenek, lehet hibás. Lehet hibás a kormányzat is, ahogy hibák sorozata is vezethetett oda, hogy a katalánok egy komoly része el akar szakadni Spanyolországtól, de roppantul figyelni kell arra, hogy a politikai válságra adott válasz ne újabb hiba legyen. Mivel Európa nem egy ország, így ez az ügy Spanyolország belügye, mi csak figyelhetjük aggódva, miként birkózik meg a hatalmas feladattal, ahogy a brexit is a britek saját gondja, csak drukkolni lehet a siker érdekében, beleszólni nem.

Olyan belügyek ezek, amelyek hatással vannak ránk, közvetve vagy közvetlenül, ha már ilyen szoros szövetségben állunk a nyugati államokkal.

Ezek a kisebb-nagyobb válságok alakítják az Európai Unió történelmét, s ha a sok kicsi együtt hat a nagy egészre, akkor kiderül, mennyire ütésálló az unió.”