Aki leghangosabban kiabálja, hogy összefogást, az hazudik leginkább

„A választók akarnak együttműködést, legalábbis a baloldali, liberális választók, és a bizonytalanok nagy része biztosan. De azt is akarják, hogy legyen hitük szavazni. Ehhez viszont pont nem az értékek feladása vezet, nem az, ha az összefogást önmagában tekintjük értéknek és célnak, hanem az értékek összeadása. Egy olyan helyzet, ahol a különböző pártokra azért tud valaki szavazni, mert meglátja bennük saját politikai koncepcióját, azt a Magyarországot, ahol élni akar. De ha az összefogásról úgy van szó, mint az egyetlen üdvözítőről, akkor ezek az értékek meg se fognak jeleni, és nem a forradalomba rohanunk, hanem vissza 2014-be.

Ezen a ponton pedig egy felelős politikus nem hergeli a választókat a csettintésre összejövő összefogás álmával, amit csak akarni kell, mint a WC-n. Hanem elmagyarázza, hogy működik a politika, nyugalomra int. Nem megzsarolni vagy bele kényszeríteni akarja a másikat egy összefogásba, aminek a vége biztos kudarc, hanem meggyőzni akarja őt és a választókat arról, milyen lenne a jó együttműködés. Nem kilúgozni akarja a politikát a politikából, és soha meg nem valósuló vágyálmokkal traktálni az egyébként is rászavazókat, hanem víziót adni az összes szavazónak, ami miatt hihet benne. És nem pusztán az összefogás a célja, hanem egy olyan együttműködés, amely olyan politika talaján áll, amit a választók elfogadhatnak, és tudnak rá szavazni.

Ez ugyanis egy politikus feladata, nem a tét és értelem nélküli összefogás. Aki ma csupán annyit harsog, hogy »összefogás kell«, az csak pozíciót akar szerezni a választási győzelemhez nem elegendő, balliberális politikai táboron belül.”