Igen, váljanak a nemzet erőforrásává a cigányok!

Nem tudom, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kire gondolt nagy port kavart kijelentésében, persze sejtéseim vannak. Az azonban figyelemre méltó, hogy az emberek a sorok között bogarászva a cigány szót vélték kiolvasni. Pártállástól, ideológiai elkötelezettségtől függetlenül mindenki a cigókra gondolt, ez pedig tőröl metszett rasszizmus. Vagy lehet nem rasszizmus, csak egyszerűen a tapasztalat, az élet maga.

Előbb Balog miniszter nem tudta eldönteni, hogy minek lássuk a határon túli cigányokat, most pedig Semjén Zsolt keveredik cigányos ügybe. De nem baj, ideje lenne beszélni ezekről a kérdésekről, a szemérmesség pedig semmit nem fog segíteni a problémák megoldásában. Az eddigi politikailag korrekt diskurzus semmit nem mozdított a cigányság helyzetén, csupán újra és újra azt szajkózta, hogy a cigányság áldozatául esik a magyarok gátlástalan rasszizmusának. Pedig ez a meghamisított társadalmi látlelet a valósággal köszönő viszonyban sincs, csupán a kötelező kánon szellemében született hazugság. Aki nem bizonyos biztonságos távolságban él a cigányoktól, illetve a magyar társadalom életviszonyairól sem szociológiai könyvekből informálódik, annak nevetnie kell ezen a mantrán. Itt ugyanis kicsit mindenki áldozat.

Egy ideje azt gondolom, hogy ott pattog a labda a cigányság, illetve a cigány elit térfelén. Igen, van olyan, hogy cigány elit: diplomások, vállalkozók, művészek, közéleti személyiségek. Legyenek már akkora rajok, hogy egy keveset áldoznak az idejükből és a pénzükből a sajátjaik érdekében. Ideje lenne, hogy egy cigány Mózes kivezesse őket a nyomorból, szelje ketté a tehetetlenség, önsajnáltatás, segélyre várás Veres-tengerét és irány a Kánaán. Az a bizonyos Kánaán nem mindig folyik tejjel-mézzel foly, de nincs más út, csak a munka.

Vagy ugyanazt a játékot játsszuk, vagy le lehet fáradni a pályáról, itt ugyanis tétje van a meccsnek. Elérkezett az önmagukért való cselekvés ideje, a lehetőségeket megteremtettük, elég abból, hogy megint mi kell lépéseket tegyünk az irányukba. Elérkeztünk arra a pontra, ahol már a kormány és a társadalmi többség tehetetlen, nekik magukon kell segíteniük. Most munka van bőven, ez a legjobb időszak a bizonyításra.

Én szívem szerint azt tanácsolnám cigány kérdésben a jelenlegi magyar kormánynak, hogy hagyjuk nyitva az ajtót mindenki számára. Nem, nem a valóságos ajtót, pláne nem a zűrös környékeken, azon simán bárki bejöhet és kirámolhatja a lakást.

Ez a keresztényi magatartás: senkit nem lökünk el, de már többet tenni is csak nehezen tudunk. Sokan úgy érzik, belefáradtak abba, hogy a magyar társadalom többségének nyúlik a nyaka az erőlködés közben, hogy a magyarországi cigányság élethelyzete javuljon. A magyarok egy jelentős része érzi úgy, hogy a cigányságra fordított összeg ablakon kidobott pénz volt; és a rendszerváltás óta a legszembetűnőbb eredmény, hogy egy generáció nőtt úgy fel, hogy egy napot sem dolgozott, viszont a börtönöket sikeresen megtöltötték.

Rejtett erőforrás, azzá kívánnak válni? Pompás ötlet, legyenek erőforrássá, részt lehet venni a társadalom életében!

A kormány feladata nem az, hogy ítéletet hozzon egy csoport felett; hanem hogy megteremtse a lehetőségét annak, hogy aki akar, az hasznos tagja lehessen a társadalomnak, senki ne kerüljön peremre önhibáján kívül.

Viszont feladata az is, és ezt a többség várja el, hogy akik mégis a kívül maradást választják, azok ne az adófizetők pénzén valósítsák meg valamelyik Kusturica-filmet az életükben. Azoktól az állam védje meg minden áron a lakosságot, cigányokat és magyarokat egyaránt.

Azt hiszem sajnos, a legtöbb magyarnak vannak rossz tapasztalatai a cigányokkal; de hazugság lenne letagadni, hogy jó tapasztalat is akad bőven. Az igazság azonban az, hogy egy ingatlanhirdetést sem azzal ajánlanak, hogy népes cigány közösség él a közelben – ez a tény nem sokat lendít az eladhatóságán. Azt pedig, hogy a magyar társadalom rasszista, elutasítom: az ellenérzések nem légből kapottak, a rossz tapasztalatokból táplálkoznak.

Azonban, ha már a cigányok számára csak egy út van, akkor úgy igazságos, hogy magunk számára is csak egyet jelöljünk ki velük kapcsolatban. Legyünk az eddigieknél is nyitottabbak és szeretetteljesebbek is a cigányság jobbat akaró részével szemben, senkinek nem könnyű ez a helyzet, egymásnak pedig ne tegyük nehezebbé. A többihez pedig a rendőrségnek sikeres munkát kívánok.