Hírérték és káosz

„Miközben az ipari termelékenység, ivóvíz, talajerózió, élelmiszerellátás – vagyis a létfontosságú készletek jelentős csökkenése mintegy előhívja a bevándorlók agresszivitását, a radikális vallási megszállottságát, és annak gyilkos következményeit, melyek a végletekig fokozhatják, sőt, háborússá változtathatják a közállapotokat. Ezáltal erre, bár kissé az azt átlagemberek sors-kilátásainál hosszabb távon, a rögtön elérhető profitok hajszolói saját stratégiáikra is ráfizetnek. Aranyborjústól. Nekik sincs tehát a szép jövőt illetően miben reménykedniük.

Jogos félelmeink lehetnek jövőnket illetően tehát, miközben a farizeus mainstream jelenléte, illetve annak a manipulatív túlsúlya a médiában a liberális utópia elvadult megszállottságától túlcsordultan jellegzetesen más témákkal ködösíti a nyilvánosság tudatát. Rosszabb ez, mint a Titanic zenekarának ikonikus története. Ők, vagyis a reményt vesztett muzsikálásuk a süllyedő hajón, amivel kábító, fájdalomcsillapító vigaszt kölcsönöztek a naiv áldozatoknak a jeges agónia sokuknak kikerülhetetlen pillanatáig, csupán balladásan szép jelenség volt.

Viszont, a több mint félszáz identitást felsoroló gender tanulmányok, a pride-felvonulások üzenetei, a különböző hőbörgő áltüntetések, mocskolódó választási kampányok és egyéb látszólag politizáló társadalmi zajongásaink koncertje maga a ködösítés. A talmi céljainak hangoztatása és erősítése, mintha a lényeges dolgokról kívánná elterelni a közemberek figyelmét. Összefogásban volna az erő, a széthúzásban, a társadalom atomizálódásában csak a felelőtlen káosz teremhet meg. Remek vadászmező ez a rövidtávon profitot, sápot szedő, az emberiség tragikus sorsfordulóit is lefölöző, farizeus világ-félremagyarázóknak…

De hiába ködösítenek, hiába andalognak a Titanic zenekar melódiáira, ha a már léket kapott hajó elsüllyed, és végül ők sem úszhatják meg. És ebben a ködben mi is odaveszhetünk…”